M�g hogy �n vagyok a legrosszabb. Mib�l gondolja egy�ltal�n, hogy �rdekel az � szer�ny lelki vil�ga? Egy�ltal�n nem �rdekel mit �rez. Az se �rdekel ha megut�l. S�t az se, ha a h�lra k�rja annak a sr�cnak a fej�t. Qurv�ra nem �rdekel! Legal�bb most v�gre r�j�ttem mennyire ut�lom, �s undorodom t�le.

- �n vagyok a legrosszabb? - elkuncogtam magam, �s elhat�roztam, hogy �gy b�ntom meg, ahogy a legjobban tudom. - Mondt�k m�r hogy r�mesen cs�kolsz. Olyan a sz�d �ze, mint a pen�sz�. Nem is tudom hogy b�rja az a szerencs�tlen - feln�ztem r�. L�ttam a k�nnyeket a szem�be. - S�rsz? Remek. - �gy a j�. Maradok a d�mon szerepn�l. Nem fogok egy �rzelg�s kisl�nny� v�ltozni.

Let�r�ltem a sz�m sz�l�r�l a cs�kk�zben sz�mb�l kifoly� p�r csep ny�lat, azt�n �jra folytattam.

- Elegem van... - suttogtam, hangenemet v�ltva. M�g eddig cinikus hangon sz�ltam, most egyszeribben �rz�kiv� v�ltam. Hasonl�tott ahoz amit bel�l �reztem; rem�nytelen. B�rmint hogy, �n, vagyok rem�nytelen.

Nem csak az�rt voltam d�h�s, mert ell�k�tt mag�t�l, �s cs�ny�kat mondott, hanem mert �lveztem. Mert nem �rztem azt, hogy nem akarom. �n nem �lltam volna le, ha � nem l�k el. Nem tudtam volna le�llni...

M�g mindig �reztem hogy er�sebben l�ktett a mellkasom, a testem m�g mindig l�ngolt a teste k�zels�ge miatt, �s minden eggyes porcik�m �jra akrta �lni az �m�nyt, mit�bb; k�zelebb akart f�rk�zni hozz�. Ha azt mondan�m "sajn�lom", tal�n j�v� tehetn�m? Ha elmagyar�zn�m, hogy csak az�rt tettem, hogy elszolassama  fejemb�l a k�tejeket, de azt�n nem tudtam le�llni, meg�rten�? A v�lasz, azt hiszem nem. Egy�ltal�n nem �rten� meg. Nem �rdekeln� a bocs�nat k�r�sem...

- D�g�lj meg, Vito! - ord�tottam k�ts�gbeesetten, �s d�h�sen. Ellent�tben volt az el�bbi hansz�nemmel, �s a remeg� tekintettemmel, ahogy r� pillantottam. Volt egy nagyon-nagyon nagy h�tr�nya a feh�r szemnek: minden �rzelem vissza t�kr�z�d�tt rajta. J� sz�n�sz se vagyok, �gy hogy ak�r az izzadt testemb�l is r�jhetett, hogy az egekbe sz�k�tt a pulzusom, amint csak hozz� �rtem. De Istenem, annyira j� volt.

Ilyeneken agyaltam, miut�n becsaptam magam m�g�tt a bej�rati ajt�t, �s csak l�zengtem London utc�in.

Vajon...innen hogyan tov�bb. Vissza menjek oda ahov� tartozok, vagy...mit tegyek? Nem akarok elmenni. Nem akarom itt hagyni...de nem igaz�n �rzem azt, hogy ezek ut�n is �gy mutatna be az apj�nak mint a bar�tj�t. Nem hiszem hogy l�tni akarna. Nem mintha sz�m�tana hogy mit akar...Mi�rt ilyen neh�z ez? Mi�rt nem tudok csak egyszer�en vissza menni, �s �gy tenni, mintha mi sem t�rt�nt volna.

Eszembe jutott az arca, mikor r�n�ztem. Remeg� k�z, l�b, a f�lelem a tekintet�ben, �s a d�bbenet, csal�dots�g, �s k�ts�bees�s az arc�n. S azok az �rva k�nnycseppek, amik olyan csendben g�rd�ltek v�gig az arc�n, hogy nem is lehetett hallani �ket.

Ki a fr�szt �rdekel!

�v�lt�ttem magamban az eml�kt�l, de a sz�vem �sszeh�z�dott a gondolat�ra. De vajon mi�rt s�rt? Elvileg senki sem l�tta. Ennyire rossz lett volna neki, vagy mi?

Beler�gtam egy kavicsba, majd m�gegybe, azt�n m�gegybe, m�g v�g�l Vito h�z�nak bej�rata el�tt tal�ltam magam ism�t. Elk�pzelni nem tudtam, mikor d�nt�ttem el hogy vissza j�v�k, mintahogy azt se tudtam, mikor kanyarodtam r� arra az �tra, ami idevezetett.

Mindenesetre benyitottam. Ham�r ide�ig - vissza - j�ttem, nem fogok meg torppani. Nem vagyok olyan gy�va, �s gyenge.