Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Cole	~Saver	2015.04.26. 11:46
Victor lábai remegtek az idegtől. A feje zavaros volt, és kezdte úgy érezni hogy a testét elhagyja az erő, és össze fog esni, de a lábai mindennek ellenére biztosan tartották. Még is úgy érezte le kell ülnie. Csak egy percre, míg átgondolja a dolkokat, míg elemzi magába, mi is lenne a leghelyesebb döntés. Elvégre, nem dönthet önkényesen a barátja és szerelme élete felett. De valahogy mégis...mocorgott benne valami. A félelem, hogy elveszítheti, és ez az érzés, képes lett volna lángra lobbantani mindent, tűzzé égetni a betegség mérgét, ha teheti. De nem tehette. *~ Óvatosan megcsókoltam szőke fejbúbját, majd lágyan megsimítottam a fejét, miközben hideg könnyei teljesen elásztatták fehér kórházi viseletemet. De nem érdekelt. Szerettem érezni. Akár a könnyeit, akár az érintését, és most, hogy tuttam, hogy már nem élvezhetem sokáig, minden pillanatot kiakartam élvezni, minden érintést, mindent, ami ő. - Szeretlek! - suttogtam halkan. Úgy éreztem, valahol a hang fél úton a torkomban ragad. Nehezemre esett beszélni. Utáltam magam, hogy ennyire gyenge vagyok...de tudtam hogy megérdemlem amit kapok. Lassan a tarkójára simítottam kihült kezeimet, felemeltem a fejét, és épp csókra közelítettem ajkaimat, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Victor feje vörösen izzodt, és láttam rajta hogy veri a víz. Sosem láttam még ilyen állapotban. Ennyire zaklatottnak.  - Tudod mit, b@zd meg! Lehet hogy eddig te dirikáltál, de most én mondom meg mi lesz! Szépen megműtteted magad, ha tetszik hanem! Nem fogom hagyni hogy meghalj!! Érted?! Nem fogom megengedni hogy egyedül hagyj, és nem fogom végig nézni a halálodat, felfogtad?! - úgy üvöltött hogy a falak is beleremegtek, bár lehet csak hallucináltam, de a szemei párásak és könnyesek voltak. - Nem fogom hagyni hogy meghalj... - suttogta, miközben egy kövér könnycsepp végig gördült az arcán. Kezei ökölbe szorultak, a ténytől hogy gyengeséget mutat előttem. - Nem engedem... - közelebb lépett, és a kezemre hajtotta a fejét. Láttam a szemeiben a vérágadt, a könnycseppeket, a fájdalmat. Aztán ránéztem Chrisre, aki olyan erősen markolta a fölsőmet, mintha az lenne az egyetlen dolog ami életben, a Földön tartja, és nem bírtam tovább, én is sírni kezdtem.

Christian	~Krisz	2015.04.09. 19:32
- Nem.. nem.. könyörgöm, mondd, hogy ez csak egy álom.. hogy csak egy tréfa.. könyörgöm.. - zokogtam, a kórházi ingjét összekönnyezve, ami már tiszta ázott volt. Nem tudom ezt annyiban hagyni. Hogy ne láthassam soha többé, hogy ne simíthassam meg a testét, ne gyönyörködjek benne? Hogy ne vesszek el a csókjában, szemeiben? Hogy egyszerűen csak éljem máshogy az életem? Hogy mással legyek?  Hirtelen egy nővér jött be a szobába, és kiinvitálta a komor Viktort a szobából, mondván, négyszemközt szeretne beszélni vele.  - Uram.. fenn áll a veszélye, hogy Agoyoanye-san kómába kerül, kiszámíthatatlan időre.. és lehet, hogy kóma közbe is meghalhat.. vagy a kóma közben egy műtéttel megpróbálhatjuk őt megmenteni.. de semmi sem garantált.. kérem, ön döntsön-e kérdésben.. Ne hagyja, hogy a férfi eldobja magától az életét. - hagyta egyedül a nővér Victort.

Cole	~Saver	2015.03.15. 15:03
- Chris... - suttogtam. Rossz volt így látni. Mintha ez az egész sokkal jobban megviselné, mint engem. S így is volt. - Ha meg is halok, lélekben mindig veled leszek...megtalálhatsz majd a szívedben, és beszélhetsz hozzám, mert mindig meghallgatlak majd! Ott leszek neked, amikor csak szükséged lesz rám, de közben élned kell a saját életedet... Kezdhettnéd azzal, hogy nem éjszakázol idebent a korházba - suttogtam, apró csókot nyomva a kézfejére - Pihenned kell, és meg kell nyugodnod... be kell látnod, hogy nincs semmi, ami megmenthetne, és utána neked is könnyebb lesz...talán...

Chris	~Krisz	2015.03.15. 14:26
- Nem.. nem fogok mást szeretni, csakis téged. Nem akarok mást szeretni rajtad kívül. - motyogtam. - Nem akarok.. nem akarok.. - sírtam el újra magamat. - Már.. egy csomó mindent elvesztettem.. nem akarok megint egyedül maradni.. nélküled pedig végképp nem. - sírtam.

Cole	~Saver	2015.03.15. 14:10
- Chirs, ne mondj ilyeneket! Az élet még előtted áll...Ennek így kellett történnie. - vállat vontam - Ha őszinték akarunk lenni, meg is érdemlem. Egész életemben mást sem csináltam, mintsem hogy ártottam, és eltiportam másokat, és most a saját galádságom emészt fel belülről... - motyogtam, miközben nyugtatóan a hátát simogattam. - Te pedig majd beleszerethetsz valaki másba....nem kell hogy egész életed végéig miattam szomorkodj majd! - mosolyogtam, mert még mindig nem éreztem a halál szörnyű terhét, mintha fel sem fogtam volna mit jelent valójában meghalni.

Christian	~Krisz	2015.03.15. 13:44
- Cole.. ha te meghalsz.. én egyből követni foglak.. mert.. nem bírok egyedül lenni nélküled. - motyogtam, összekönnyezve mellkasát. - Mindent.. meg fogunk tenni.. amíg lehetséges.. mindent meg fogunk élni.. mindent, amit ennyire kevés idő alatt csak lehet. - igértem meg neki.

Cole	~Saver	2015.03.15. 13:04
- Mindig is szerettem a naivitásod, de te is tudod, hogy ebből a betegségből, nem igazán van olyan, aki kigyógyult volna... - felemeltem a fejét az állánál fogva - Chris, én nem akarok szenvedve meghalni! Nem akarom, hogy az legyen az utolsó képed rólam, hogy még Wc-re sem tudok egyedül kimenni, olyan gyenge vagyok...nem akarom hogy szégyellned kelljen! - kegyelmet kérően néztem rá. Nem féltem a haláltól, a fájdalomtól, a megszégyenüléstől viszont annál inkább. - Inkább, csak töltsük boldogan az utolsó napjaimat - mosolyogtam. Sírnom kellett volna, de egyetlen egy könnycseppet sem tudtam kierőszakolni magamból. Nem éreztem semmit se. Inkább csak, olyan érzésem volt, mint egy hosszú út végén lévő megpihenés. - Egyszer majdmég úgy is találkozunk pocok, egy szebb világban! - lágyan végig simítottam az arcán. Talán ez a bűntetésem azért, amit vele tettem. De nem érdekel, mert megérte.

Christian	~Krisz	2015.03.15. 12:28
Ledöbbenve bámultam a papírra, majd meg sem várva Cole döntését, bekarikáztam a gyógyulás útját helyette.  - Nem adhatod fel! - mondtam komoran. - Amíg én élek, te sem halhatsz meg! - fakadtam sírva, és a mellkasára borultam. - Nem halhatsz fel! Nem adhatod fel! Semmiképp! - sírtam.

Cole	~Saver	2015.03.15. 10:33
Szélesen mosolyogtam, miközben beletúrtam szőke fürtjeibe. Megváltozott, de még mindig ugyan olyan jó érzés volt beletúrni a hajába. Mintha az ég világon semmi rossz nem történhetne. - Elnézést! - szólalt meg az ajtóból, egy vékony női hang. A hangforrás irányába fordítottam a fejemet. Egy vékony, szőke hajú nő állt az ajtóban, a kezében valami dosszié féleséggel. A ruhájából arra következtettem hogy ápolónő, vagy orvos lehet, talán mindkettő. - Amíg aludt, megvizsgáltam, és arra jutottam, hogy... - megakadt a szava, szemei pedig bánatos pillantásokat vetettek Chrisre, mintha az ő jelenlétében nem akarná elmondani. Mikor a csend túl hosszúra nyúlt, aztán ismét megszólalt. - Ön sajnos tüdőrákban szenved! - a nő együttérzést színlelve húzta össze a szemét, de tudtam, neki csak egy újabb szerencsétlen vagyok. - Mostanában sokat köhögött, igaz? - akadozva bólintottam, mert nem akartam elhinni, hogy az élet tényleg ilyen köcsög velem - Ez az egyik első tünet. Aztán...nyugtatókat adtam magának, megnéztem a tüdejét, és nézze, itt vannak az eredmények... - elém tollt pár papírt, amin a tüdőm röngen felvételei voltak láthatók - Ott, nézze! Tisztán látszik a daganat...sajnálom! - mutatta. Hagyta, hogy nézzem egy kicsit, aztán elvette tőllem a papírt, sé elém tollt egy másikat. - Ezen olvashatja, hogy milyen választásai vannak a továbbiakban. Ha nem a gyúgyulás mellett dönt, maximum 1-2 éve, vagy talán kevesebb ideje van hátra - közölte, azzal bólintott, majd kisétált.

Christian	~Krisz	2015.03.14. 17:58
- Nem tudom, hogy honnan jött. Te a szerelmem leszel, ő pedig a nagyfaszú. - nevettem fel jóízűen, majd újra megcsókoltam az ajkait. - Te vagy a szerelmem. - mosolyogtam. És nem engedem, hogy még egyszer elvigyenek innen. Hoztam bilincset, magamat hozzád kötöm, így nem tudnak elvinni tőled. - mosolyogtam, és előhúztam a rendőri bilincset.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk