Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Vito	~Krisz	2015.04.26. 12:42
- Hát persze, hogy csak ő érdekel. - mosolyodott el Aphrodité. - Nem ismersz engem, nem igaz? Pedig eléggé híres vagyok. Hallhattál volna rólam, félvér. - mosolygott rá gúnyosan. - Aphrodité vagyok, Vito nővére.  Ezalatt engem mintha megfagyasztottak volna. Levették rólam emberi ruháimat, és fivérem, Apollón istenhez méltó ruhával öltöztetett fel, és babérkoszorút is adott, ami mindannyiunknak volt. Hatalmas szárnyam fénylett mögöttem, de semmi nem tudott boldoggá tenni. Az angyalok körülöttem mászkáltak. Mindenki súgdolózott. „Nézd, ott van Zeusz fattyúja.” „Ne mondj ilyet, még meghallja.” „Kit érdekel?”

Draco	~Saver	2015.04.26. 11:59
Bolyongtam. Hagytam hogy a lábaim vezessenek, és csak mentem, míg végül egy hatalmas arany kapuhoz nem értem. Megtorpantam. Fogalmam sem volt, mint keresek itt, vagy hogy hogyan jutottam ide. Semmire sem emlékeztem, csupán egyetlen egy nevet skandált a fejem szüntelen - Vito - de a fejem nem talált értelmet neki. Miért olyan fontos ez nekem egyáltalán? Hirtelen, egy vékony, göndör, vörösbarna hajú nő nyitott ajtót. Földig érő aranyszín ruhája, olyan formásan kioemelte teste minden vonását, hogy bármely ember megirigyelte volna. Tátva maradt a szám ahogy csak ránéztem. - Üdvözöllek! Már vártunk rád! - mosolygott, amitől ha lehett még vonzóbbnak tűnt, majd a kezét nyújtotta. A szívem egy hatalmasat dobbant a mellkasomba, a gondolattól hogy hozzá érhetek magulátlan bőréhez, és az egész testem belebizsergett a gyönyörűségbe, majd a másik felem suttogni kezdett: Vito. S a nő gyönyörű arca, ami még egy perccel ezelőtt mámorral töltött el, most undort váltott ki belőllem, és elcsaptam magamtól a kezeit. - Engem csak Vito érdekel! - mondtam olyan határozottsággal, mintha biztos lennék benne hogy itt megtalálom, vagy mintha egyáltalán tudnám ki az. De igazából még csak arról sem volt nagyon fogalmam csak nagy körívekben, hogy Én kivagyok.

Vito	~Krisz	2015.04.09. 19:13
Mindannyian engem bámultak. Szó szerint. Nem finomkodtak. Olyan volt, mintha le akartak volna vetkőztetni pusztán a nézésükkel. Testvérek.. apám.. de Isten mindenkinek az apja. Ez hülyeség.. nem fog átverni.  - Atyám.. én nem vagyok a fiad. Sem a gyermekeid testvére. Én egy halandó vagyok, aki Éva és Ádám leszármazottja, a bűnösök vére. Nem vagyok a fiad. - mondtam nagy komolyan, mire csak három kuncogást kaptam válaszul.  - Ugyan már, Vito fiam. Ezt te még komolyan beveszed? A biblia nem igaz. Csak egy könyv, melyet valami elvetemült ember megálmodott, mert híressé akart válni. Ennyi az egész. Az egész biblia hazudtság. - mosolygott az idősebb férfi.  - Úgy, fivérem. - szólalt meg a fiatalabb férfi, kinek aranyló, egyenes szűlú haja körbeölelte gyönyörű arcát. - Az egész egy szimpla hazudtság. Tudod, itt a mennyben is unalmas napjaink vannak. Valamivel el kell ütni az időt. A föld, az emberek olyanok, mint egy nagy társasjáték. Semmi több. És mi irányítunk. Neked is kellett egy kis izgalom. Ezért küldtük oda azt a félvért, hogy egy kicsit változtassunk a dolgokon. Túl egyhangú volt az életed. Most már változott. - fejezte be a lány fivére mondandóját.  - Nos, Vito, a testvéreid elmondták helyettem a lényeget. Most én jövök. Mint tudod, Zeusz vagyok, rajtam kívül még sok isten van. A fivéreid is istenek. Ő Aphrodité, és Apollón. Te magad pedig Aidosz vagy. A becsületesség istene. Gondolom, magad is tudod, miért. Te komolyan a fiam vagy. Anyád Artemisz. A mi fiunk vagy. Igaz, ő maga már nem él. Szegény meghalt egy vad csatában a pokolbeliek ellen. Átkozott Lucifer.. Ó, azt hiszem, valaki készül átjönni a kapun. Aphrodité drága, ha fogadnád. Úgy tűnik, lesz itt egy kis izgalom.. a félvér fiam visszatért. - fejezte be mondandóját Zeusz.

Draco	~Saver	2015.03.15. 14:14
- Hát haver, szerintem oda ment, ahova nem tutsz utána menni... - motyogta Edgar, majd leült egy hatalmas kőszén darabkára, amilyen nagyot a földi világban sosem látni. Edgarra néztem a szememsakrából. Nem látszott elégedetnek, vagy diadalittasnak, inkább csalódottnak. Nyomasztó volt, már csak ránézni is. - Hát ha itt vagyok akkor biztosan nem... - felálltam - de valahol, én is oda tartozom nem? Akkor, valamiképp, én is feljuthatok "Oda" nem? - kérdeztem magamtól, felfelé nézve. - Gondolod, hogy Isten beenged a Mennyországba, azok után amiket tettél? És most is a pokolban vagy, hogy engedhetnének már az angyalok közé? - szólalt meg vádaskodóan ismét Edgar, mire Castiel csak bólintott egyet amikor felé néztem. - Megmentettek a halálból. Valami oka csak van...nem lehetek annyira reménytelen, nem? - elhatároztam hogy nem adom fel, bármibe is kerüljön, fel fogok jutni oda, bár fogalmam sem volt, hogy jut be egy ex-démon a mennyországba....

Vito	~Krisz	2015.03.15. 13:41
- Úgy viselkedett, mint egy drogos. Felkapta a fejét, és elrepült egyenesen a felhők felé. Azóta nem láttam. - motyogta Castiel.  Nem tudtam megszólalni. Nekem nincsenek testvéreim. Főleg nem iker testvéreim, akik nálam idősebbek. A trónban egy férfi ült. Sármos, ám picit ráncos volt az arca, de mégis gyönyörű volt.  - Fiam.. hát visszatértél.

Draco	~Saver	2015.03.15. 12:59
Sokáig ültünk ott egymás mellett. Órák, vagy talán csak percek teltek el, mikor újra megszólaltam. - Most már...vissza kéne mennünk! Vissza kísérlek, aztán pedig - vállat vontam - ki tudja mi lesz. - mosolyogtam bíztatóan. Felálltam, és a kezemet nyújtottam felé. Egy percig habozott, aztán a tenyerembe méályesztette a tenyerét. Felhúztam, majd elindultunk oda, ahonnan jöttünk. Viszont Vitot már hiába kerestem. - Megmondtam... - morogta Edgar a kétségbeesett arcom láttán. - Én ezt nem hiszem el! - csattantam fel. - Castiel, mégis hova a fenébe ment? - kérdeztem ingerülten, de Castiel csak hanyagul vállat rántott. A lábaimat elhagyta az erő, és összerogytam a földön. - Ezt már komolyan nem hiszem el... - dürmögtem az orrom alatt.

Vito	~Krisz	2015.03.15. 12:33
Követtem az utat. Hamarosan már felhők között jártam, és itt-ott aranybevonatú oszlopok kandikáltak ki. Arany szárnyam egy lépcső felé vitt, ami egyre csak a magasba vitt, majd hamarosan egy fehér terembe értem, melyet oszlopok vettek körül. A terem végében egy arany-fehér trónus volt, körülötte két angyal, kiknek szintén arany szárnya volt, és engem néztek. Szőke hajuk lobogott a szélben. Egyik lány volt, másik fiú, de szinte ugyan azok voltak.  - Üdvözlünk.. öcsénk. - szólaltak meg egyszerre elmosolyodva.

Draco	~Saver	2015.03.14. 18:09
- Nem érdekel - megráztam a fejem - Ha Vito tényleg szeret, megérti. Tudja, miért jöttem utánad, és nem fog vádaskodni. Ha meg mégis megteszi - vállat vontam - akkor ez van. Most neked nagyobb szükséged van rám mint neki....

Vito	~Krisz	2015.03.14. 18:04
- Tudom.. de akkor is fáj. - motyogta Edgar. - Megpróbálok.. kiszeretni belőled. - mosolyodott el halványan, letörölve a könnyeit. - De.. neked vissza kellene menned Vito-hoz.. lehet, hogy mindent félreértett. Utána kell menned. - mondta.

Draco	~Saver	2015.03.14. 17:57
- Nem fogok hazudni neked - sóhajtottam, majd hátrahajtottam a fejem. Nem tudtam mit kell mondanom, ezért úgy döntöttem, nem gondolkodok tovább azon mi a helyes, hanem azt mondom, amit érzek. - Nem hiszem, hogy valaha jobban foglak szeretni mint Vitot. Nem hiszem, hogy valaha bárkit jobban fogok szeretni mint Vitot...Viszont te beleszerethetsz másba, anélkül hogy nekünk elkéne vállnunk... - csend. Nincs válasz, mire elönt a düh. - A francba is már, Edgar! Nem akarlak elveszíteni! - mordulok rá, felé fordulva, megkeresve a pillantását - Gyerekkorunk óta együtt vagyunk, nekünk egymás mellet van a helyünk! Nem számít hogy angyal vagyok-e vagy sem! Nem számít, hogy szerelmes vagy belém, mert tudjuk kezelni...mert mi együtt mindig mindent megoldunk! - mosolyogtam rá - de kérlek, ne taszítsd magad örök magányba! Attól egyikünk élete sem vállik jobbá...

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk