Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Ai	~Krisz	2015.04.26. 12:46
- Nem tehetjük ezt! Megint.. megint.. hibát vétettem.. nekem nem szabad.. nem szabad férfiakkal együtt lennem.. megint.. megint.. ugyan az.. apa.. és az a férfi.. mit tettem?.. - magamban beszéltem, de semmi összefüggés nem volt benne. Magam sem tudtam, mit beszéltem. - Apa.. gyere vissza.. hozzám.. kérlek.. ne hagyj el.. gyere vissza.. én sem fogok.. mással lenni.. csak nőkkel.. gyere vissza.. Aoi.. bocsáss meg.. anya.. te is.. én vagyok.. a leg.. a leg.. legrosszabb.. - néztem csorgó könnyekkel magam elé.

Itachi	~Saver	2015.04.26. 12:07
Ai szemei elkerekettek, majd lenézett, és éreztem ahogy kezei lassan lecsúsznak a nyakmról. Nem engedhettem hogy elengedjen. Nem akartam hogy eleresszen. Finoman megragadtam a csuklóját, és a tekintetébe mardtam. - Hé, Ai, minden rendben? - suttogtam, de ő teljesen lefagyott. Egy szót sem szólt - Minden rendben lesz, ne aggódj! - lágyan végig simítottam az arcán, és gyengéden homlokon csókoltam, majd az ajtóban álldogáló Aoira néztem. - Figyelj, öcsi, nem mennél ki? És ne nézz ilyen gyűlölettel a bátyádra...ha te ennyi idős leszel, te sem leszel jobb! Ilyen az élet...az emberek szerelmesek lesznek, és akkor bizony csinálnak egy-két dolgot...Nem dagadhatod meg a bátyádtól hogy szerelmes legyen! Egyszer te is az leszel, mert ez a kór mindenkit utól ér... De hidd el nekem, ez a világon a legjobb érzés, és nem bántunk vele senkit, szóval menj ki, és csukd be magad mögött az ajtót! És egyszerűen felejtsd el, rendben, öcsi? - próbáltam barátságosnak, okosnak, és lazának tűnni egyszerre, de szívem szerint csak felugrottam volna, és pofon vágtam volna. Egyrészt a rossz időzítése miatt, másrészt a gyűlölete miatt, harmadráészt pedig az önzősége miatt, amivel Ai szívébe markolt és markol. Nem hatottak meg a kölyök kutya szemei, inkább csak dühítettek, és ha Ainak nem lett volna olyan fontos, mintamennyire az volt, akkor talán tényleg valami olyat tettem volna, amire később rossz lett volna vissza emlékezni...

Ai	~Krisz	2015.04.09. 18:35
Aoi állt az ajtóban, és pislogva nézett ránk. Nagy, zöld szemeiben könnyek csillogtak, mikor meglátott engem félig meztelenül, és Itachit kéjtől szenvedélyes arccal. Arca egyre csak dühösebb fényben ragyogott, végül már gyűlölettel bámult vissza rám, és rá. De leginkább mégis rá. Tudtam, hogy miért. Ő is jól tudta. Amiatt az incidens miatt, ami miatt apánk számunkra meghalt. De valójában nem.  „-Ah.. Yuu... - hangzott egy kissé mélyebb hang a szoba mögül. A szoba nem volt hangszigetelt. Minden kihallatszott. Az ágyon volt a férfi. Alatta egy másik is feküdt. A másik - Yuu - hangja mélyebb volt, mint társáé. Sejtettem, hogy mi történik. Tudtam, hogy el kellett volna árulnom ezt valakinek. De nem tettem. Így következett be a katasztrófa.  - Csendben, Daisuke.. valaki még meghallja.. a családod előtt nem lenne jó, ha lelepleződne.. nh.. - hallottam a másik férfi hangját, ki apámnak beszélt. És azután, amit apám mondott, elrohantam.  - Néha azt kívánom, bár össze sem jöttem volna Kiyo-val.. akkor nem lett volna egy semmirekellő, idióta fiam.. szinte már szégyen rám nézve, hogy egy akkora hülye legyen a fiam, mint Ai.. és az anyja is rámerőltette, hogy ezt a nevet adjuk neki.. szerelem.. ezért ilyen gáz a gyerek.. ne meg Aoi.. Kiyo-nak nem volt több ötlete a nevek terén? Csak Ai és Aoi.. tiszta gáz már.. ahn.. Yuu.. ha mozogsz alattam, akkor el fogok menni.. - nyögte apám, Daisuke.  - Ugyan már.. nem olyan rossz, hogy van családod.. legalább van kin levezetni a dühödet. - vigyorgott Yuuichiro, és egy nagyott lökött apámon. - És ha az a célom, hogy te elélvezz? - mosolyodott el, lehúzva magához apám ajkát, és szájon csókolta. Akkor én már menekültem. A híd alatt talált rám anyám. Nem mondtam semmit. Megnémultam hosszú időre.. Semmit nem szóltam. És bekövetkezett. Anyám is rajtakapta őket.. Aoit vitte haza, hogy felköszöntsék apámat.. de ott voltak.. apám anyám szemébe mondta az igazságot.. és elhagyott minket, egyedül hagyva anyámat velem és Aoi-val, nem érdekelve, mi lesz velünk. Azóta élünk ilyen szűkösen. Az emlékek újból belém áramlottak. Az elzárt rész, amelyet soha nem akartam kinyitni, felpattant.. mindez Aoi gyűlölettel teli arca miatt. Bűnt követtem el. Ugyan azt tettem, mint apám.. anya tudott róla, hogy kedvelem Itachit.. de ha ezt megtudja, ők ketten összetörnek.. Aoi már össze is tört. Gyűlöl.. Őszintén, teljes szívéből. Lefagytam. Elájultam. Meg akartam halni. Azt kívántam, halljak meg, csak ne gyűlöljenek ők ketten. Bármit feladtam volna.

Itachi	~Saver	2015.03.15. 15:00
- Hogy fölbátorottál.... - nevettem, majd lágyan a vállát kezdtem csókolgatni - Ha így folytattjuk, csak még piszkosabbak leszünk - suttogtam, majd újra a nyakát kényesztették ajkaim, mikor hirtelen nyílt a fürdőszoba ajtaja.

Ai	~Krisz	2015.03.15. 14:13
Nevetve csókoltam őt, majd az ölébe ültem, hogy kényelmes legyen. Átölelve nyakát, lágyan csókoltam ajkait, majd picit rá is haraptam arra, és szívni kezdtem, hogy picit feldagadjon. Nevetve néztem őt, majd megcsókoltam a nyakát, és nekiálltam kiszívni a bőrét.

Itachi	~Saver	2015.03.15. 14:05
Óvatosan megcsókoltam, mikor áttávolította ajkait az ajkaimtól. Nem olyan volt mint az eddigi csókjaink. Ez valami olyasmi volt, ami különbözött mindenfajta csóktól, és talán pont ezért, képtelenség volt leírni. Millió olyan üzenetet közvetített, amit soha sem lettem volna képes kimondani. Óvatosan a tenyerem közzé vettem az arcát, közelebb húzódttam hozzá, és hagytam hogy a vállaink épp hogy érintsék egymást, majd mégegyszer megcsókoltam. Olyan mélységgel, hogy úgy érzem, valósággal zuhanok benne.

Ai	~Krisz	2015.03.15. 13:38
- Ne bámulj.. zavarba hoz. - motyogtam, mellkasom előtt összefonva a kezeimet pirultan és félrenéztem. Hirtelen elhatározásból a kezembe vettem egy marék habot, és felé fújtam, ami az arcán kötött ki szerte-széjjel. Nevetve néztem rá, majd megpusziltam az ajkait.

Itachi	~Saver	2015.03.15. 12:52
Követtem a példáját. Mosolyogva váltam meg a gönceimtől, majd behuppantam mellé a kádba. - Szóval, most csak nézzük egymást? A marcipános sütim nevében, ne hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmek? - mondtam halkan, olyan szellő lágysággal, amilyent nem tudtam hogy megtudok szólaltatni, miközben könyökömet a kád szélére támasztva tartottam a fejemet. Pillantásom mint valami fényékepőgép, lefényképezte ezt a képet. Ai bőrét a habok között, a rózsaszín arcát, a válla tökéletes vonalát...annyira gyönyörá volt, akár egy szobor, vagy mint egy félisten, aminek a szőke haja, tökéletes glóriát festett. El akartam laktározni magamban ezt az élményt, hogy a rossz napjaimon, majd elővehessem. Mindig emlékezni akartam erre a pillanatra.

Ai	~Krisz	2015.03.15. 12:41
- Én is.. hogy te itt vagy nekem. - simítottam meg lágyan az arcát, majd félredobtam az ingjét, és visszafordultam felé. - Vetkőzz le, és irány a fürdő. - mutattam a habos kádra, majd mosolyogva bújtam ki a ruháimból, és beleültem. - De jó hűs..

Itachi	~Saver	2015.03.14. 17:43
- Ne kísérts! - újra felpattantam, és olyan szenvedélyesen csókoltam meg, és olyan szorosan húztam magamhoz, amennyira csak tudtam. Újra, és újra, míg nem elfotyott a levegő a tüdőből. - Annyira szeretlek, Ai... - a nyakára simítottam izzadt tenyerem - Annyira... - leheltem apró, gyengéd csókokat az ajkaira - Mindened.... - kezem lassan nyakáról a vállára csússzant, onnan újra a derekára, míg végül egészen a testem mellé. - Köszönöm, hogy vagy nekem! - mosolyogotam rá hálával teli mosollyal. Úgy éreztem, bármit képes lennék feláldozni érte.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk