Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.08. 21:10
-Nem akarok nőnek öltözni.. - pirultam el, majd elvettem a kupacból a kék ruhaszettet, és ott nyomban nekiálltam levetkőzni. Levéve a kabátom, az ingem, a cipőm, és a nadrágom, immár meztelenül álltam előtte, majd nekiálltam felvenni a jelmezeket, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Luke kissé pirultan stíröl. Elfordulva hajoltam le a nadrágért, amitől látszott fedetlen, fehér hátsóm, majd felhúzva azt magamra, körbeforultam a tükör előtt. - Ez mesés. Olyan, mintha én lennék a mesebeli herceg. - mosolyogtam.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.08. 20:57
- Ne aggódj, ők itt mind a cirkus tagjai! - nyugtattgatta Pierro a megdöbbenten körbe néző Florist, olyan béna módon, hogy fájdalmamban kedvem lett volna felnyögni, de már túl sokan votunk ahoz, hogy a valódi énemet mutassam. A maszkom ezennel felkerült. - Szerintem neki is feltűnt - jegyeztem meg finoman, beljebb sétálva a próba terembe, magam után húzva Florist. - Először is, ruhát keresünk neked! - mondtam lelkesen, a szertár felé rángatva, ami a terem legtávolabbi sarkában magányoskodott -  Pierro, te csak gyakorolj nyugodtan, vagy ülj le oda! Majd én foglalkozok vele!  - szóltam oda az utánunk loholó Pierronak, alig egy méterre a szertár ajtajától. Amaz vállat vont, bólintott, és helyett foglalt a nézőknek fentartott padsorok egyikén, míg én a szertárba vonszoltam Florsit. - Bocs - motyogtam, mikor a kiynitottam a rejtélyes pince szerű valami ajtaját, ahonnan borzalmas izzadtság szag áradt felénk. De nem ezért kértem bocsánatot, hanem mert kissé hátra kellett taszítanom ahoz, hogy bedughassam a felyem az ajtón, és kiszedhessem a göncöket, amik közül válogathat. - Hát ezek lennének azok - mosolyogtam felé, három-négy ruhát tartva a kezembe. Az egyik egy hosszú, fekete frakk volt, a másik egy kék öltönyös, fehér inges ruha, aminek a vállain két sárga színű válllap díszelgett amiről arany színű matszagok lógtak lefelé. Az ehez a felsőhöz használatos nadrág, pedig a fölső rész öltöny színéhez passzolóan, ugyan olyan kék színű volt. A harmadik pedig, egy testre simuló, fekete ruha.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.08. 20:52
Elpirulva mélyesztettem ujjaim a tenyerébe, és az arcom még inkább vörössé vált, mikor meg is szorította azt, és húzni kezdett a porond felé. A szívem szüntelenül, szabálytalanul dobogott, a testem felforrósodott, és valamilyen oknál fogva azt kívántam, bár soha ne eresztené el a kezem Luke, habár tudtam ez hiú ábránd. A porondra érve, az emberek mind engem kezdtek nézni, valamit Luke-t, mintha azt kérdeznék tőle, hogy ki a franc vagyok. A három akrobata, a zonglőr, az állatidomár, a pénzdobáló, az artista, mind engem néztek, én pedig pirultan akartam elbújni Luke mögé, de féltem, hogy megharagszik, így inkább nem tettem.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.08. 20:43
- Ne félj - szóltam bíztatóan oda Floris felé - Majd segítünk. Az apám elég kötekedős ember, de épp eléggé ismerem ahoz, hogy túl járjak az eszén - kacsintottam Floris felé. Annyira elkeseredetnek látszott, hogy jobb szerettem volna inkább a tegnapi énjét látni. Én vagyok a védelmezője! Nekem kell megvédenem! Nekem kell tennem azért, hogy ezt is simán átvészelje! - Azért a nagy lelkesedés mellett, nem ártana gyakorolnotok is. Nem hiszem hogy hagyni fogja hogy maradj, ha csak tényleg nem mutatsz valami kimagaslót - mosolygott keserűen Pierro Floris felé. Mindez ideáig még egyetlen egyszer sem láttam ilyen réményt vesztettnek. Ezek után, még inkább akartam, hogy ez a mai délután jól sikerüljön.  - Olyat fogunk alkotni, amitól apámnak leesik majd az álla - s nem csak Floris miatt, hanem magamért is. Ha délután, valami olyat mutatunk be, amit kiemelkedő, apám annak tudatában fogja nézni, hogy én készítettem fel ezt a fiút a cirkuszra. Tudni fogja, és talán kivívhatom a tiszeteletet. Bár, ez legalább olyan naiv álom volt, mint Florisnak a cirkusz csillogó reflektor fényei. Mosolyogva a kezemet nyújtottam Floris felé, hogy fel segíthessem és elindulhassunk a táborunk közepére: a fősátor felé, ahol az előadások, és a próbák szoktak zajlani.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.08. 20:33
Megrémülve néztem a férfira. Ő lenne Luke apja? Egy ilyen arrogáns, bunkó személy, aki a saját fiát levegőnek nézi, helyette egy tehetségesebb taggal haverkodik a fia helyett? Másfelől, féltem a délutáni előadástól. Még soha nem táncoltam kötelen azzal a tudattal, hogy valakinek meg kell felelnem. Csak egyszerűen az a cél lebegett eddig a szemeim előtt, hogy minél több embernek tetszen a produkcióm. De mi lesz velem, ha elutasítanak? Akkor.. fel kellene adnom az álmaim, és keresnem egy munkát, hogy ne halljak éhen, magánnyal töltve a napjaim. A kötél, és a tánc, olyan, mintha egy másik személy lenne, és örömmel várná, hogy megint táncoljak rajta. Az én mezítlen lábaim, az én kezeim, az én testem.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.08. 20:18
- Luke Wolf! - szólt közbe apám, még mielőtt szóra nyithattam volna a számat. Összehúzott szemekkel néztem rá. - Te meg ki vagy? Tudod, a Laughter Donation nem gyermek megőrző intézet - mondta apám szigórúan Florisra pillantva. - Apa, hagyd abba! - pattantam fel ingerültem, Floris elé állva, hogy apám ne méregeshesse úgy, mint egy vágásra váró malacot. - Ő nem egy csöves idióta, aki kunyerálni jött - gúnyolódni apám bunkóságán, ki homlok ráncolva felém fordította kitüntetett figyelmét. - Nem értem, hogy engedhettél egy ilyent a sátraink közé! - rivallott rám dühösen apám. Soha nem idegesített még ennyire. Éppen hogy egy cseppnyi izgalom került az életemben, és már is szidást kapok tőlle miatta. - Ő Floris Jurgen. - szóltam, egy rosszaló pillantás után, elállva az útból, hogy láthassa - Azért jött, hogy csatlakozzon a cirkusz társulatához. Állítólag tud kötél táncolni... -  mutattam be apámnak új jövevényünket.   - Már van... - kezdte apám a tiltakozást, de akkor hirtelen Pierro hangja csendült fel.   - Ó, Ringo, máris felébredtél - nézett lelkesen Pierro Floris felé. A hang hordozásától, még a szőr is felállt a hátamon.   - Pierro, igaz hogy ez a srác kötéltáncosnak készült? Luke szerint azért jött, hogy a cirkusz tagja legyén - kérdezte kemény hangon Pierrot apám, ki remek fedező volt, pontosan tudta mit kell mondania, egyetlen pillantásomból. Bólintott apám kérdésére válaszul.   - Egy Isten ez a srác! Úgy táncol mint az angyalok! - örvendezett Pierro, rádobva még egy labáttal, megelőlegezve a bizalmat ezzel Florisnak.   - Persze, de azért egy kics csiszolásra szorul még - mosolyogtam apámra, a tarkómat vakargattva. A mosoly persze közel sem volt az őszintéhez, de lassan magamra kellet öntenem a jól megszokott, jó fiú mázat.   - Majd én gyakorlok vele - jelentettem ki, mire apám szúros pillantást vettet rám.   - Majd Pierro felügyel minket - tettem hozzá, a pillantását elnézve. Tudtam hogy Pierro az, akiben feltétel nélkül megbízik, egyértelműen tévesen, hiszen Pierro mindig az én oldalamon állt.   - Legyen. Ma délután megnézem mit tud. Ha elég ügyes, bevesszük a csapatba. De ha nem.... - nem folytatta, csak tovább állt. Sejtettem, nem is akarom tudni, mi lett volna a folytatás. Lehet hogy menthetetlenül a torkának ugrottam volna.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.08. 20:14
- Floris Jurgen. Szolgálatodra. - mutatkoztam be, majd kezet nyújtottam felé, de ő csak értetlenül bámulta, mire visszahúztam a kezem elpirulva. Ez a srác.. annyira félelmetes, de mégis, valahol mélyen olyan, mintha én lettem volna. Éreztem, hogy az arcomba vér gyűlik, majd pár műsodperc múlva, tüsszente húztam össze magamon a vékonyka kabátomat.  - És te.. ki lennél?

Luke Wolf	~Saver	2014.12.08. 20:06
Nyugatannak éreztem magam az álmaimban. Fészkalódtam, míg végül addig forgolódtam, míg fel nem ébresztettem saját magamat. Ekkor az ablak felé fordulva, bámultam kifelé. Nem volt kedvem ki kelni az ágyból, inkább az újra alvással próbálkoztam volna, de akkor észrevettem az idegen fiút odakint üldögélni. Elmosolyodtam. Egyszerűen csak örültem hogy látom, hogy még itt van. Felfrissülve a látványától, pár perc néma nézelődés után, leugrottam az ágyamról, magamra kaptam az alsó ágyra dobott kabátomat, majd kifelé baktattam a fiú társaságában. Kivételesen, pontosan tudtam mit akarok mondani. - Jó reggelt, Csipkerózsika - mosolyogtam rá kissé sármosan, másfelől pedig kedvesen - Tegnap elfelejtettél bemutatkozni. - leültem mellé - Bár a Csipkerózsika név, eléggé passzol hozzád, ha nem szeretnéd hogy életed végéig így szólítsalak, kénytelen leszel elárulni a valódi neved. Cserébe pedig én is elárulom az enyémet - mosolyogtam rá, és magam sem értettem, miért vagyok most ennyire kedves. Arra gondoltam, bizonyára valami múló szeszély. Elvégre, csak megvédeni akarom. Nem kell ahoz feltétlenül a barátjának is lennem.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.08. 19:56
Meglepődve meredtem Pierro után, aki nem csak ellopta a csókom, hanem még sikeresen fel is ébresztett. Felállva nyújtóztattam ki minden porcikám, majd ásítva igazgattam meg a ruháim, az idegen dzsekijét a székre tettem, és rendet raktam magam után, mintha soha nem lettem volna ott. Miután nem maradt nyom utánam a sátorban, kimentem a sátor elé, és kiszemelve egy takaró bokrot, elvégeztem a dolgom, majd találva egy kutat, megmostam a kezem, és előszedve a táskámból a maradék zsemlém, ami maradt a pénzemből, takarékoskodva csipegettem belőle, miközben nekidőltem egy ládának. Nyugtalan voltam, mert úgy éreztem, mintha valaki figyelne.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.08. 19:35
Egy hatalmasat sóhajtottam, mikor észrevettem hogy álomra csukodtak a szemei. Eleget szenvedett? Lehet. De valahony, akkor sem éreztem helyén valónak hogy pont itt van. Túly gyengének, és törékenynek tűnt ahoz hogy elképzeljem mint cirkuszi tagot. Meglehet hogy sokat szenvedett, de biztosan nem tudja milyen elveszíteni a reményt. Kinéztem az ablakon. A holdat kerestem, de túl magasan járt ahoz, hogy a szemeim megpillanthassák. Kíváncsi lettem volna, hogy mosolyog rám most, hogy újra kezdek érezni. Hallottam, ahogy egy farkas, magányában felsír. Össze szorult a szívem. Lemaradhatott a falkától. Egyedül volt, és vonyítása nem lelt válaszra. Talán nekem is pont annyira lett volna szükségem, mint annak a farkasnak: válaszra. Leugrottam a helyemről a talajra, s a fiúra néztem. Még sem azt sem tudom hogy hívják...Mégis hogy tudott bealudni, ilyen röpke pillanat alatt? - tettem fel magamban, az egyszerű, naiv kérdéseket. Fogalmam sem volt, miért jöttem le a biztos magasságból. Egyszerűen csak látni akartam az arcát. Még az alvása is édesen naivnak, és elhatározottnak tűnt. Megfoglak védeni!  - ezt gondoltam akkor, legalább olyan elhatározottan, mint amilyen elhatározottsággal az ő arca ragyogott. Elmsolyodtam, majd vissza ugrottam az ágyra, és én is álomra hajtottam a fejem. Már aludtam, mikor Pierro a sátorba lopózott, két takaróval a kezében. Az egyiket rám terítette - és ezért jött eredetileg, mert tudta, nekem nincs. Mindig kabátba alszok, de most hogy a fiúnak adtam a kabátom, nincs mit magamra terítenem takaró gyanánt - a másikat pedig az idegenre simította. Távozni akart, de elmálázott az ismeretlenül fiú vonásaiban. Pierro egészen biztosra vette, hogy soha életében nem látott, még ilyen gyönyörű sarki fényt, mint annak a fiúnak az alvó arca. Pillantása, az alvó duzzadt alsó ajkaira tévedt. Pierronak, előtte meg sem fordult a fejében hasonló, de akkor teljesen elszántnak érezte magát. Egyszerű kíváncsiságból, az óvatlanul szedergő fiú ajkaira tapasztotta ajkait, majd lassan elmelte. Az egész olyan volt, mint valami varázslat. Pierro egész ajkán érezte, a megszelídetlen tündér port varázslatos ízét az ajkain, s hirtelen úgy gondolta, a fiúnak már maga az ajka külön műsorszámot érdemelne a Laughter Donation szinpadán. Újra érezni a varázslatot, ezért megismételte iménti mozdulatait. De ekkor, az alvó szempillái megrebbentek, Pierro pedig zófélénken, s zavartan elkapta a fejét társa arcától. Én morogva kifelé fordultam, mintha megéreztem volna barátom rosszban sátikálását. S erre Pierro már végképp nem tudott mást reagálni, minthogy gyorsan eliszkolt saját alvó helyére.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk