Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Cole	~Saver	2014.09.30. 16:03
A testem minden porcikája sóvárgott utána. Olyan voltam, mint egy szomjazó a sivatagban, aki mellett ott van egy karnyújtásnyira a forrás, de nem nyúlhat hozzá.  Kínzó érzés volt, de nem mertem hozzá érni. Féltem, hogy nem tudok meg állt parancsolni magamnak. Még így is… rettegtem, hogy nem tudok uralkodni magamon. Nem értettem Christ, miért játszik a tűzzel. Arra a következtetésre jutottam, hogy azért, mert fogalma sincs mivel áll szembe. Erősen összezártam a szemeimet. Nem bírtam rá nézni. Az ajkai csábítóan csillogtak, bizserget a látványától a testem. Át akartam karolni, meg akartam csókolni, végig akartam simítani a kezemmel a mellkasán, hozzá akartam érni. Viszont erősen gyanítottam, hogy abból bizony semmi jó nem sülne ki. -          Miért teszed ezt velem? – kérdeztem. A hangom nem igazán tükrözött érzelmet, mert nem akartam kimutatni a legyőzöttségemet. Rá kellett döbbennem, hogy teljesen a hatalma alá hajtott.   -          Tudom, hogy rosszat tettem veled, de én ettől még borzasztóan kívánom mindenedet – ismertem be, a szemem elé téve a kezemet – Nem vagyok benne biztos, hogy ellen tudok állni neked… - felé néztem. Nem válaszolt, az arcáról sem tudtam leolvasni semmit, az ereimben pedig felpezsdült a vér, és nem bírtam tartóztatni magam.   Lassan, és óvatosan összeérintettem vele az ajkaimat, miközben a kezem finoman a mellkasára csúszott, a szívéhez, hogy megtapasztaljam, milyen gyorsan dobog a szíve, amikor megcsókolom. Szinkronban volt az én szívdobbanásaimmal.  Minden ütem meg egyezett.   Mikor éreztem, hogy kinyitja a száját, és a nyelvünk hegye összeér, olyan érzésem támadt, mintha a benne lapuló érzések hirtelen belém áramlottak volna. Furcsa módón boldoggá tett. Csupán azért, mert megosztott velem valami olyan fontos dolgot, mint az érzelmei. Én rajta kívül senkivel nem osztottam meg hasonlót.

Christian	~Krisz	2014.09.29. 19:28
Hamis mosollyal figyeltem őt. Szemmel láthatóan nem akarta, hogy hozzáérjek. Valószínűleg eszébe jutott, hogy mit tett. De akármennyire is ellenkezett, nekem kellett a közelsége. Különösen most. Lerúgtam a cipőimet a lábamról, majd átültem az ágyra, majd befeküdtem mellé, átölelve a nyakát. Kifejezéstelen arccal figyeltem őt, hogy hogy reagál. Kidob az ágyból, vagy sem.

Cole	~Saver	2014.09.29. 17:57
Tudtam, hogy hazudik.  Csak egy egészen kicsit, remegett a hangja, a mosolyán, ami máskor ragyogott, most fakónak tűnt. Victor gyors távozása pedig mindent elárult számomra. Kihasználtam a szeretetüket, ahogy mindig is tettem, és teszem még most is. Egyszerűen nem fogom fel, miért vagyok képtelen változtatni ezen. Miért maradok mindig szánalmas ösztön lény, aki nem képes uralkodni a vágyai felett.  Még ha be is voltam drogozva, az is, hogy itt vagyok most, egyedül az én hibám. Azon gondolkodtam, miért szúrtam akkor magamba azt a tűt – az elmém egy része, még homályos volt , - aztán beugrott; NARKOTIKA.  Eszembe jutott a fájdalom, és a csalódottság, amit Sam szemébe láttam akkor. A reményvesztettség, amit Back arca tükrözött. Nem érdemelték meg ezt….Csúnyán kiszúrtam velük. Szemétnek éreztem magamat, aki megérdemli amit kap. Már nem is tűnt olyan távolinak, a kábítószeres akció, hirtelen borzasztóan megértettem, s egyetértettem önmagammal, ami ritka alkalom volt. - Hi…Hiányoztál… - motyogtam, hüppögtem halkan. A lassan sötétedő szobában, ahol csupán mi ketten ültünk, olyan halknak tűnt, hogy szinte fülelni kellet, hogy meg hallja valaki. A csend, teljesen alá szállt az egész épületre, még se éreztem magamnak nyugodtan, inkább feszítette a bensőmet. Erősen összekulcsoltam vele az ujjaimat. Reszketett, és didergett a testem a hidegtől. Rettenetesen fáztam, így még inkább kívántam a testének a melegét.  Nem mertem odabújni hozzá. Valószínű, miután akarata ellenére olyasmit tettem vele, nem igazán akarja, hogy ennyire közel kerüljek hozzá, még akkor se, ha itt van, fogja a kezem, és képes a kedvemért még hazudni is.  Biztos felkavarná…nem lehetett kellemes élmény. De ha most azt mondom „bocsánat”, semmi nem fog változni. Csak még egyszer az eszébe juttatom a pillanatot, megcsavarva a szívében azt a bizonyos tőrt. - Hideg van – motyogtam. Próbáltam beleburkolózni jobban a takaróba, de reménytelen volt. A takarót csak a nyakim húzhattam föl, és nem tűnt túl vastagnak. illetve, nem tűnt elég vastagnak. Nem volt olyan hideg odakint. Legalábbis, nem olyan hideg, amitől vacognom kellett volna. Én mégis reszkettem a takaró alatt. Látványosan.  Szinte hallottam, ahogy a fogaim súrlódnak egymáson. Erősen össze kellett zárnom az állkapcsomat, hogy Chris ne hallja, ahogy a fogaim egymásnak ütköznek.  Éreztem, ahogy a testem hidegebbé válik. Nem akartam, hogy Chris észrevegyen a bennem zajló pokolból bármit is, ezért amikor úgy éreztem, hogy a tenyerem kezd veszélyesen hűvössé válni, úgy döntöttem, megfosztom magamat a bőre kellemes mellegétől, s elhúztam a kezem az övéből, majd erősen a takaró alá dugtam, ahol összefonva a másik kezemmel, folyamatosan leheltem mindkét kezemet, természetesen úgy, hogy Chris, ebből ne sok mindent vegyen észre. Kihasználtam az ébertelenségét.

Christian	~Krisz	2014.09.25. 17:52
- Cole. Ne sírj, nincs semmi baj. Nem tettél semmit, ne aggódj. - cirógattam az arcát. Tudom, hatalmas hazugság volt, de nem akartam, hogy aggódjon, és sírjon. És nem is akartam hallani a sok-sok bocsánatot, így a legjobb dolog, amit tehettem, az volt, hogy csendben maradtam, és óvatosan mosolyogtam rá, nehogy gyanút keltsek. Victor nem bírta tovább, ki kellett mennie a szobából, amit meg is értettem, majd kiment, miután majdnem háromszázszor bocsánatot kért, amiért hozzányúlt Cole-hoz. Elvégre, mi még mindig szeretők voltunk, ha lehetett ezt mondani. Némán, mosolyogva ültem a széken, Cole arcát simogatva, és letöröltem a könnyeit.

Cole	~Saver	2014.09.25. 17:45
A mocskos énem nem látott mást maga előtt, mást, mint két testet. Egy törékeny, lányéhoz hasonlatos testet, ami már sebzettnek tűnt, mégis kívánatosnak. Valahol, még a drog hatása alatt is éreztem, hogy nem akarom bántani. Habár nem volt tiszta, miért nem, amikor olyan kis pici, és aranyos. A másik, egy erős, férfias test, ami keménységében volt kívánatos. Szemeim az izmait figyelték, amik akkorára duzzadtak, mint egy rendesen felfújt léggömb. Szerettem volna megérinteni, mint ahogy a mási, kisebbik testet is. Szerettem volna , - nem is, - inkább akartam őket magamon érezni. Magamhoz húztam a szőke, kisebbiket, és szenvedélyesen megcsókoltam. Olyan erősen amennyire csak tudtam, míg a másik, férfiasabbnak a kezét a nadrágom közepére tettem. Nem tudtam mi ez a fura érzés, egyszerűen csak azt akartam, minden érzés nélkül.   Kiszabadítottam magam az alsóm fogságából. A kezem lévő férfi kezével cirógatni kezdtem magam odalent. Erősen nyögtem a szőke szájába. A szám szélén kicsordult a nyál a gyönyörtől.  Hangosan felnyögtem, amikor a sötét vörös hajú tenyerébe engedtem a nektárom. Kurtán nevettem, aztán lenyomtam a szőke fejét, és kérdés nélkül a szájába nyomtam a szerszámom, míg a másikat csókolgattam, és annak műszerével játszadoztam. Nem, én ezt nem akarom! – ordítottam magamban, de a testem nem engedelmeskedett a szavamnak. Hiába üvöltöttem torok szakadásig. Olyan volt, mintha valaki más irányítaná a testem. Nem tudtam tenni…semmit ellene. Mikor aztán végre, átvettem a testem fölött az uralmat, nem emlékeztem semmire abból, amit ez ideáig csináltam. Csak potyogtak a szememből a könnyek akaratlanul, s még csak azt sem tudtam, miért sírok. Egyszerűen csak nehéznek éreztem a mellkasom, de nem tudtam miért…

Christian	~Krisz	2014.09.25. 16:31
- A legjobb lesz, ha bezárjuk az ajtókat, és lehúzzuk a redőnyöket. Ha kiszámíthatatlan, azt nem kell másnak is látnia. - mondta Victor, én pedig egyet értettem vele. Lehúztuk a redőnyöket, bezártuk az ajtót, és feloltottuk a lámpát. Figyeltük a mozdulatlan, alvó Cole-t, aki a drog hatása alá került, miközben leültem a székre, Victor mellé. Egyelőre nyugton maradt. Egészen addig, amig fel nem ébredt, és a kanos éne is újraéledt.

Cole	~Saver	2014.09.25. 16:14
Cinikusan elnevettem magam. Jólesett a kérdése, de ettől függetlenül, butaság volt. Azért vagyok kórházban, mert egyáltalán nem vagyok jól. Ha jól lennék, nem lennék itt.  - Magánál van - mondta Victor , - de még nincs jól - aggódó volt a hangja, mint ahogy Chrissé is. Tudtam hogy mindketten aggódnak. Amikor magamba lőttem az a fecskendőt, nem azt akartam elérni, hogy aggódjanak, hanem azt hogy elfejetsem őket, s ők is elfelejtsenek engem.  Éreztem ahogy Chris megfogja a kezemet. A testem vibrálni kezdett, s nem bírtam ki, hogy ne dörgöljem a fejem a kezéhez. Olyan voltam mint egy doromboló, hízelgő macska.  - Jó illatod van - mondtam, habár elég sok energiát használtam el hozzá. Talán ha beszélek hozzá, nem fog annyira aggódni; ebben reménykedtem, de a torkom égett, és kapart, az agyam pedig képtelen volt koncentrálni. Ismertem ezt az érzést. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy a tegnap estivel, újra sikerült fel kerülnöm a drog függők listájára.  Váratlanul kinyílt az ajtó. Egy nővér lépett be rajta.  - Bocsánat - szólt, arréb tesékelve tőlem Christ és Victort, hogy közelebb léphessen hozzám. Kinyitottam a szemem, hogy ránézzek. Egy fecskendő volt a kezében.  - Cole úrnak, újra sikerült függőségbe kerülnie... - mondta Victor felé fordulva. - Folyamatosan, napról napra csökkentjük majd az adagját ebből a szerből, így a végén teljesen le fog szokni róla - magyarázta a nővér. Victor bólintott, a nővér belém bögte a tűnt, azzal elment. Annyit jegyzet még meg, hogy most egy darabig beszámíthatatlan leszek, meg hogy amíg tart a drog hatása, nem fogok tudni magamról. Igaza is lett. Rövid időn belüll, kezdtem elhagyni magamat. Olyan volt, mintha valahol följebb szállnék, s csak kívülről figyelném saját magamat.

Christian	~Krisz	2014.09.25. 10:42
- De... ez volt az első baklövése, nem? Adnunk kellene neki még egy esélyt. Csak van valami, amit kitalálhatunk, hogy megmentsük a NARKOTIKA-t! Ha kell, lánynak ácázom magam, így nem lesz annyira furcsa, hogy Cole azt mondta a közönség előtt, hogy szeret. Kérlek, fontoljátok meg. Ennyivel nem érhet véget! - mondtam, azzal kiviharoztam, lestopplva egy taxit, és siettem a kórházba, amennyire a fájós hátsóm engedte. Felsiettem a lépcsőn, és berontottam Cole szobájába.  - Bocsánat... hogy késtem.. - támaszkodtam a térdemre lihegve, majd Cole ágyához léptem. - Jól vagy? - kérdeztem Cole-t, de igazából mind a kettejüknek szántam a kérdést.

Cole	~Saver	2014.09.18. 17:07
Sam Back felé nézet, aztán Back elfordította a fejét Samtől, Sam pedig Chrisre nézet. - Figyelj ide Chris... - sóhajtott Sam egy nagyot - Ha kiderülne, milyenek vagyunk, a NARKOTIKA-t egyből előítéletekkel hallgatnák. tökmindegy hogy jóval, vagy rosszal, de semmiképp sem lehetne elhanyagolható. Lehet, hogy lennének olyanok, akik csak ezért megszólnának minket. Mondjuk mert, buzik, buzi zenét játszanak, és hasonlók. Ilyen ellven, már meg se hallgatnák, hogy tulajdonképpen miről beszélnek. A riporterek a nyakunkra járnának, az őrületbe kergetnének minket, hogy magyarázzuk meg hogy jöttünk össze, milyen melegnek lenni, és hasonlók, amiket nem bírnák még én se sokáig idegekkel. Nem akarom megosztani a Backkel közös magánéletemet a fél világgal. Nem akarom hogy megtudják, mert abból csak pletykák keverednének...esetlegesen, még a kapcsolatunk rovására mehetne... - Sam egy darabig próbált olvasni Chris arckifejezésében. Miután rádöbbent hogy hiába, hozzátette - Te se örülnél neki, ha minden eggyes lépésetekről bekéne számolni a sajtónak. Mit tennél, akkor, ha Cole elvinne valahova, tökmindegy hova, csak hogy kettesbe legyetek, és romantikázzatok, és másnap, a randitok képeit látnád a címlapon? Tényleg azt szeretnéd, hogy soha, sehova ne mehess kettesbe sehova Coleval? Hogy mindig kamerák vegyenek körül, bármit csináltok? Hogy olyanokat kérdezgessenek, amikre nem szívesen válaszolsz? - Sam kétségbeeset fejet vágott, aztán várt egy kicsit, majd témát váltott - Cole pedig nem azért drogozta be magát, mert fel bomlott a NARKOTIKA. Azért drogozta be magát, mert túl hülye ahoz, hogy más módszert kitaláljon. Mert túl lusta, és gyenge ahoz, hogy kűzdjön bármiért is. Ha annyira fontos lenne neki ez a banda, akkor nem te állnál most itt, hanem kűzdött volna azért, hogy ne menjen szét. Vagy mondok jobbat: akkor nem mondta volna el hogy együtt vagytok, annak ellenére hogy megkértem rá, hogy tartsa a száját. Ha érdekelte volna, nem cseszi el direkt! * Amikor felébredtem, nem emlékeztem mennyi ideig lehettem kiütve. Azt tudtam, hogy valahol a kórházban vagyok. Legalább is a szagokból, és a csöndből ítélve. Na meg abból, hogy valami keményen feküdtem, ami emlékezetem szerint a kórházi ágyhoz volt hasonlatos. Nehéznek éreztem a végtagjaimat, émelygett a gyomrom, és rettenetesen fájt, zúgott a fejem. Fáradtnak, kimerültnek éreztem magam, még az ébred maradás is nehézséget okozott. Éreztem hogy valaki mellettem van. Tudtam hogy nem Chris. De az a valaki fogdta a kezem. Megerőltettem magam, - s ha csak egy résnyire is , - de kinyitottama  szememet, hogy lássam az arcát. Victor volt. Ő ült mellettem. Hirtelen eszembe jutott, ahogy a karjába kap, meg az éjjeli bandázásom, ami világossá tette miért fekszek itt. - Köszönöm - motyogtam. Megint ő volt az, aki rámtalált. Vajon mit érezhet? Megígértem neki, hogy soha többet nem nyúlok droghoz. Most még is meg tettem. Ő mégis megmentett. Megint. Vajon mi járhat a fejében? Miért ment meg folyton? De ami még fontosabb...Chris miért nincs itt ha ő itt van? Megsértődőtt? Végülis megerőszakoltam...minden oka megvan rá...mégis; bárcsak itt lenne! S

Christian	~Krisz	2014.09.18. 10:46
Éreztem, hogy tennem kell valamit, nem maradhatok tétlen. Felültem az ágyon, befejeztem a magam ápolását, ruhát húztam, és sántítva kibotorkáltam az ajtón. Ha igaz, amit Cole ordított, vagyis hogy a NARKOTIKA-nak befellegezett, akkor Back és Sam nagy valószínűséggel tudja, hogy mi miatt. El kell hozzájuk mennem. Hívtam a liftet, ami hamar meg is jött, majd kimentem a lakásból, és hívtam egy taxit. Megadtam Back házának címét, mire a taxis csodálkozva nézett, biztos azt hajtogathatta, hogy ez Chris, a NARKOTIKA volt másodénekese és gitárosa, és miatta tört ki a botrány. Akkor most miért akar elmenni a többi banda tagjai közé? Hagytam, hagy törje a fejét, én csak bevágódtam a kocsiba, és már vitt is. Odaérve bekopogtam, Frédi csaholva borított a földre, mire Sam ajtót nyitott.  - Chris... te hogy a fenébe kerülsz ide? Mindenki azt hajtogatta, hogy öngyilkos lettél! A szelleme vagy? - kérdezte, én pedig csak legyintettem.  - Ennél fontosabb dolog is van most. Cole kikelt magából, bedrogozta magát, amiatt, mert a NARKOTIKA szétesett. Mi történt? - kérdeztem, miközben beléptem a házba, és Back is megjelent az ajtóban.  - Cole elkotyogta, hogy te vagy a szeretője. - mondta Back horgasztott fejjel. - Ezzel mindent elszúrt. Bíztunk benne, hogy nem teszi. A NARKOTIKA-nak vége. - mondta, azzal visszament a konyhába.  - De ezzel nem érhet véget! Mi bajunk lesz abból, ha kiderül, hogy a NARKOTIKA melegekből áll? Ki mondta meg, hogy nem lehet? Nincs joguk beleszólni abba, hogy mit tegyünk. - fakadtam ki, miközben Sam mérlegelte a szavaim.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk