|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Demon Love |
|
Vito |
~Krisz |
2015.03.14. 17:53 |
- Miért jöttél utánam? - nézett fel Edgar. - Nem mellettem van a helyed.. akkor miért? - kérdezte egy idő után, de mivel nem kapott választ, így inkább csendben a kezébe temette az arcát. Ezalatt engem valami szólított. Talán az, hogy el kell innen mennem, és nem téhetek vissza soha többé. Talán valami más. De hívott. És én utána mentem.
|
Draco |
~Saver |
2015.03.14. 17:47 |
- Fenébe! - erősen beleütöttem a talajba, ököllel, úgy, hogy az egész kezem belezsibbadt. - Egyszer kitépem a torkát! - dühös voltam, mert utáltam a tehetetlenséget. Mindeközben pedig, még egy tollam megfakult. Tudtam, ha sok hülyeséget csinálok, minden tollam megfakul, és leesik majd. Megszűnök angyal lenni, leesnek a szárnyaim, ami annyit jelent, hogy meghalok. De nem érdekelt, mert dühös voltam. Kegyetlen dühös az élet igazságtalanságára.
Felpattantam, és Edgar után rohantam. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak a lábam bírtam, míg végül rátaláltam, egyedül sirdogálva egy üres, és sötét sarokba. Leültem mellé, de nem tudtam mit mondhatnék, ezért hosszú percekig csak hallgattam.
|
Vito |
~Krisz |
2015.03.14. 17:39 |
- Küzdjek? Minek? Vito-tól nem tudlak elnyerni. Vele nem tudok versenybe szállni. Szóval ne kérj olyan önző dolgot, hogy nézzek szembe a lehetetlennel. - kérte ingerülten Edgar, majd kitépve magát Draco karjaiból, elfutott, olyan gyorsan, ahogyan csak tudott, hogy nyomát se látták.
|
Draco |
~Saver |
2015.03.14. 17:30 |
- Ez nem igaz! Én nem vagyok Isten, te pedig nem vagy a Sátán! Mindketten egyéniségek vagyunk, és nem kéne azzal foglalkoznunk hogy a "fölsőbb" hatalmak mit várnak el tőllünk...csak éljük az életüket... - a tenyerembe vettem az arcát, mikor elfordította a tekintetét - Figyelj! Nem vagyunk ellenségek, ha nem akarunk azok lenni! Én még mindig én vagyok, te pedig még mindig te vagy, és a testvérem vagy! Nem fogom hagyni, hogy az hogy angyal lettem, vagy akár az érzéseid közénk álljanak! Ha tényleg szeretsz, nem engedsz el, hanem küzdesz értem!
|
Vito |
~Krisz |
2015.03.14. 14:49 |
- Castielnek tényleg igaza van.. én téged szeretlek.. még ha tudom is, hogy te nem úgy nézel rám.. Lucifer leszármazottja vagyok.. te meg istené.. két külön világban élünk.. És ezen nem tudok változtatni. Tényleg el kellene téged felejtenem.. nem szabad már jópofiskodnunk.. mi.. ellenségek vagyunk.. ezt te is tudod. - nézett fel Edgar Draco szemébe.
|
Draco |
~Saver |
2015.03.14. 14:31 |
- Na ide figyelj paprikajancsi! - erősen Castiel nyakai közé fontam a karomat, és a falnak löktem az egész testét. Kiestek a kezéből Edgar kezei, és ez is volt a célom. Hogy elengedje. Nem mondhatja meg, ki mit csináljon! Neki semmi köze ehhez!
- Te csak ne oszd itt az észt, mert fogalmad sincs semmiről! Itt sem kellene lenned! Tudod mit kellett volna veled csinálnom, ha nem lenne az az angyal? Kikellett volna tépnem a szívedet az első alkalommal amikor találkoztunk! Az az angyal segített meg boldognak lenni, az segített meg kordában tartaní a dühömet, annak az angyalnak köszönheted az életemet, és te is a sajátodat! De esküszöm... - vicsorogtam, és erősebben szorítottam a nyakát - ha megpróbálod beleütni olyanba az orrod, amibe nem kéne, és megpróbálsz kioktatni, akkor kitépem a gigádat! - láttam ahogy Castiel feje vörösödik, és ahogy levegőért kapkod, de nem engedtem el, csak egy perccel a vég előtt, mikor már láthatta a halál torkát.
- Te nem vagy se angyal, se démon, szóval semmi jogod nekem pattogni! - mordultam rá durván. Még egy utolsó villámló pillantást vetettem rá, mikor láttam hogy a szárnyamon az egyik hófehér toll feketére vállt, majd a földre hullik. Felmordultam.
Majd lehajoltam a földön reszkető Edgar testéhez, aki a tenyerébe temette az arcait. Finoman átöleltem, mintha attól félnék, hogy a túl erős szorítás össze törheti.
- Bocsáss meg...ez az egész nem ellened volt...egyszerűen csak megtörtént! Kérlek, ne haragud rám... - fúrtam a vállába a fejemet
|
Vito |
~Krisz |
2015.03.14. 14:02 |
- Miért, te eszement? - rivallt rá Castiel. - Mert te egy érzéketlen tahó vagy! Beléd van esve, és te nem hogy ezt észrevennéd, még téves dolgokat is állítasz róla. Egy kész barom vagy, ugye tudod? - kérdezte Castiel, majd megfogva Edgar kezét, elindult. - Menj vissza játszani az angyalt. Én pedig visszaviszem az úrfit a saját helyére. - mondta komoran Castiel.
|
Draco |
~Saver |
2015.03.14. 13:57 |
- Ti meg...mi a fenéről beszéltek? - úgy álltam ott, félig letolt gatyával, lelógó gatya övvel, tátra tátott szájjal, elkerekedett szemekkel, mint egy értetlen kisgyerek, ami furcsa öniróniát hordozott, tekintve, hogy az előbb még papás-mamásat játszottam Vitoval.
- Te mi a halálért sírsz?! - szóltam ingerülten, és értetlenül, egy cseppnyi lágysággal a hangomban. Igazából, a megbánás látva a sírós arcát, még nagyobb medret öltött bennem, de nem engedtem a felszínre törni. Mi az hogy Lucifer leszármazottja? Mivan? Túlságosan lefoglalt az, hogy megbántottam, és hogy ezt jóvá tegyem, ahhoz, hogy ezen komolyabban elelmélkedjek.
|
Vito |
~Krisz |
2015.03.14. 13:46 |
Castiel aggódva simogatta Edgar hátát. - Nincs semmi baj.. ő nem volt jó veled.. nem értette meg, hogy miért csinálod azt, amit.. nem éri meg tovább búslakodni miatta. Felejtsd el.. keress mást, akiért a szíved így fog reagálni. Neked is jobb lesz.. a felejtés útjára léphetsz, és nem kell többet aggódnod.. ő egy angyal.. ő nem hozzád való.. te démon vagy.. tisztavérű.. Lucifer leszármazottja.. De ő más. - motyogta Castiel, megpróbálva vígasztalni Edgart.
|
Draco |
~Saver |
2015.03.14. 12:38 |
Fegyvere köré fonódott a kezem, miközben a füle tövét, és a nyakát nyalogattam, közben pedig aprókat nyögtem. De a gondolataim egész máshol jártak. Képtelen voltam nem Edgarra gondolni. Az egész testemet átjárta a bűntudat, és képtelen voltam átadni magam a mámornak, habár mindenem teljesen feszes volt, túl hamar mentem el. Hamarabb a szokásosnál, majdnem egyszerre - talán kicsit előbb is , - mint Vito.
- Ne haragudj... - lihegtem - Ez így nem jó...Ez...ez így nem megy! Beszélnünk kell vele! - dadogtam a levegő hiány miatt. Tudtam, hogy ezzel megbántom, de pontosan azért mondtam ezt neki, mert nem akartam megjátszani, hogy nem zavar, hogy a legjobb barátom ellenem van...Edgar a lelkem egy része...nem akarom elveszíteni! Milyen ember, angyal, vagy akár démon vagyok, ha hátat fordítok annak, aki akkor is velem volt, amikor a szakadék szélén álltam!
Felppattantam, felkapkottam magamra a ruháimat. Nem kötöttem be a farmerom övét, csak magamra húztam, majd Edgar után rontottam, aki Castiel vállán zogokott addigra. A szemeim elkerekettek, és nem tudtam mit kéne mondanom, vagy hinnem.
|
| |
|
|