|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Love the strings |
|
Cole |
~Saver |
2015.01.04. 14:27 |
Victor igyekezte legjobb színészi tehetségével csókolgatni Christ, miközben egy másik az ő nyakát falta, egy harmadik pedig a hátsójával foglalatoskodott. Úgy vetették magukat Victorra, mint kiéhezett vadak az új húsra, ő pedig csak hagyta, mert tudta, hogy nem tehet mást. Egészen addig, amíg a rendőrség oda nem ért.
|
Christian |
~Krisz |
2015.01.04. 14:24 |
- Engem.. engem kúrj! - mondtam lihegve, megpróbálva kiszabadulni a két fasz szorításából, majd drogtól kábultan vetettem magamat Victor karjaiba. Annyira ismerős volt az érzés, mégse tudtam felismerni. Pirultan bámultam az arcát, majd az ajkaimat az ajkaira nyomtam, és szenvedélyesen falni kezdtem azt.
|
Cole |
~Saver |
2015.01.04. 14:19 |
Chrissen kívül, senki más nem vette észre őket. Az összes többit, annyira lefoglalta a kínzás, és az értelmetlen testi vágy gondolata, hogy fel sem tűnt nekik, hogy figyelik őket.
- Hívom a rendőröket! Elvileg itt vannak valahol a közelben... - suttogta Sam, Victor bólintott, majd hozzá tette;
- Én addig lefoglalom őket. Teszek róla hogy ne rád összpontosítsanak! - Sam köszönet kép bólított, barátiasan megveregette Victor vállát, majd lassan kioldalazott a bejárati ajtón, hogy ne csapjon zajt, amikor bebötyögi a telefonba a rendőrség számát.
- Hé! Fiú! Én is beállhatok? Ígérem, ha hagytok szórakozni, szép kis summát kaptok érte! - táncolt elő Victor a falak relytekéből, huncut mosollyal az arcán, lassan kicsatolva az övét, letekerve a derekáról a földre dobva.
|
Christian |
~Krisz |
2015.01.04. 14:09 |
Elvigyorodva bámultam az ismerős arcokra, de nem jutott eszembe, hogy kik lehetnek, így csak bámultam rájuk, miközben két férfi is kúrt alulról, egy pedig azt próbálta elérni, hogy leszopjam őt, de mindig megharaptam, aminek a vége az lett, hogy mindig nyakonvágott. De mivel a drog miatt nem éreztem semmit, előszeretettel végeztem ezt a tevékenységemet.
|
Cole |
~Saver |
2015.01.04. 13:58 |
Másnap már a börtön gyengélkedőén feküdtem, de semmit sem tudtam magamról. Fogalmam sem volt arról hogy hol vagyok, és egyáltalán, nem voltam eszméletemnél. Csak feküdtem a szürke lepedőn, ami egyszer fehér volt, és eszem ágában sem volt mégegyszer kinyiti a szememet.
Mindeközben pedig Victor, Sammal és Backkel egyetemben, azon munkálkadott, hogy Christ felszabadítsák gazdája rontó kezei közül. Titokban összebeszéltek pár titkos szolgálattal, kémekkel, és minden hasonlóval, miközben ők maguk is nyomoztak. Aznap délután sikerrel is jártak. Teljesen véletlenül, de Victor és Sam, mikor épp egy butikból tartott hazafelé, hangos üvöltések, és halk nyögések zaját hallották, egy raktárépületben. Mikor pedig benyitottak, szemük elé tárultak a cellák, és Christian, akit épp munkába állítottak.
|
Christian |
~Krisz |
2015.01.04. 13:26 |
A drog édes illata, illetve íze semmihez nem fogható. Olyan, mintha egyszerre tapasztalnánk meg a pokol, illetve a menny édes ízét. És nekem most pont ezt adták be. A testem elernyedt, de nem fájt. Olyan volt, mintha menten elolvadnék, nem számított, mi lesz, mi volt.
|
Cole |
~Saver |
2015.01.02. 15:11 |
Lassan elaludtam. Mikor felkeltem, ugyan azok a falak vettek körül, de sokkal rosszabul éreztem magam.
Fogalmam sem volt, mennyi lehet az idő. Reggel, dél, vagy este, esetleg késő délután? Csak tippelgetni tudtam. Felálltam, hogy kinézzek az ablakon. Sötét volt odakint.
Lemásztam a székről, amire felállva kiláttam az ablakon, és nagy köhögések közepette leültem a földre. Nem is leültem, inkább csak az erőtlenség lehúzott. Homályos volt előttem minden. A cella, az előtte álló rendőr, az ablak, az előttem lévő rab arca, minden. Mozaikból tettem össze a képet, mint a kirakós darabjait illesztettem egymásba őket, és valószínűleg, ha nem láttam volna előtte őket, semmit sem láttam volna.
- Jól vagy, öcsi? - kérdezte, felém fordulva a rendőr, mikor újra köhögni kezdtem. Felelni akartam, de annyira csikart, és kapart a torkom, hogy képtelen voltam válaszra nyitni a számat.
- Nagyon nyomorultul nézel ki... - mondta, és amennyit az arcából láttam, arra következtettem, hogy aggódik értem. Amitől pedig komolyan félni kezdtem. Ha egy rendőrtiszt ilyen arccal néz rám, akkor már tényleg ramatyul lehetek.
- Se...semmi baj.. - motyogtam, alig hallhatóan, mivel a folyamatos köhögéseim zaja, ami folyamatosan csak erősödött, elnyomta a hangomat.
- Hé, Ric! - szólt, a mellette lévő rendőr társának - Ez a rab nincs valami jól. Nem hívnád az orvost?
- Mondtam hogy semmi bajom! - erősködtem, és igyekeztem a lehető legjobban megerősíteni a hangomat, de lassan már vörösödött az egész arcom, és olyan érzéseim volt, mintha a szemgolyóm elakarná hagyni a medrét. Az agyam pedig forrt, égett, és fogalmam sem volt hogy álítsam le ezt az egészet, mikor egyszer csak minden elsötétült, és onnantól kezdve semmire sem emlékeztem.
|
Christian |
~Krisz |
2014.12.26. 20:06 |
Éreztem, hogy a testem, és a lelkem, valamint az agyam is kezd egyre inkább a drog hatásá alá jutni. Az elmém egyre inkább elbódult, mintha csak lerészegedtem volna. Teljesen a hatása alatt voltam. Mikor kinyílt a ketrec ajtaja, erotikusan másztam ki abból, majd a terem közepén álló székre kúsztam, és hagyva, hogy kikösse mindenem, vágytól túlfűtve tűrtem, hogy az új eszközeit is kipróbálja rajtam, és hogy utána megöklözzön. Visítva, zokogva tűrtem, de úgy tűnt, ez inkább felizgatja, így inkább elfolytottam a könnyeimet, és néma maradtam.
|
Cole |
~Saver |
2014.12.26. 11:16 |
Másnap reggel, fáradtan ébredtem a cella szürke falának dölve. Nem emlékeztem mikor aludtam el, de ami még fontosabb volt, nem is éreztem hogy aludtam volna akár egy percet is. De aludtam, mivel felébredtem.
- Hé! Te ott! Szedd össze magad, aztán nyomás kifelé! - szólt egy nagy pocakú rendőr a cella túl oldaláról, kinyitva a kalitkám ajtaját.
Én feltápászkodtam a hideg földről, majd nagyokat köhögve kisétáltam az ajtón. Látogatóm jött, ismét Alden személyében. Megköszörültem a torkom mikor megláttam, de nem kezdtem balhézni, tudtam hogy fölösleges, meg egyébként is fáradt voltam hozzá.
- Elkaptuk - mondta nemes egyszerűséggel, össze húzva a szemeit, még mielőtt leülhettem volna. A szemeim tágra nyíltak, a hangom és a lélgezetem elakadt, a szám pedig szavakat formált, amik nem találtak hangokat
- Mi az hogy elkaptátok?! Nem úgy volt hogy a segítségem kell nektek! - csaptam idegesen a kicsinyke kis fa lécre, amire csupán azért volt ott, hogy a könykömet támaszhassa rajta a rab, miközben a látogatójával társalog.
- Igen. Így volt, és még mindig így van. De a főnök éhes. - magyarázta, az én gyomrom pedig felfordult.
- Anyátokat!! Húzz innen te f@sz, különben esküszöm kitöröm az üveget, és kitekerem a nyakadat, akkor is ha ebbe a kib@szott börtönben kell érte megrohadnom! - üvöltöttem, az üveglapra csapva ököllel egy hatalmasat, mire a kövér rendőr mögém lépett, és idegesen a földre rántott, Alden pedig cinikusan mosolyogva távozott.
Úgy kb. egy óra múlva, Victor jött. Elmondta, hogy nem találta ma reggel Christ, mire én elmeséltem neki tegnapról kezdve mindent, amit Alden mondott, úgy, hogy a sarokban álló rendőr, egy szót se halljon az egészből. Aztán pedig vissza vittek az unalmas cellámba, ahol azzal töltöttem az időmet, amivel eddig is: vágyakoztam, fantáziáldtam, álmodoztam, és ábrándoztam, lassan beletörődve a sorsomba.
|
Christian |
~Krisz |
2014.11.24. 17:43 |
Valaki mögém lépett, és azonnal ható drogot csempészett az orrom alá, amitől ájultan estem a karjaiba. Azt követően semmire sem emlékeztem.
Egy pince. Egy jól ismert pince, ahol az egész embernagyságú cellákból állt, semmi jogot meghagyva az embernek, hogy emberknek érezze magát. Én is egy ilyen ketrecbe voltam bezárva, a legtávolabbiba az ajtótól. A többi cellába senki sem volt. Minden cellában egy etető, és itatótál, illetve egy marék alom volt. Az enyémben sem volt másképpen. Az ajtó hirtelen kinyitódott, és a villany is felkapcsolódott, két alakot festve elém. Az egyiket felismertem szőke, hátrazselézett hajáról, fehér maszkjáról. A másik viszont ismeretlen volt, a hangja mégis annyira ismerős volt.
- No lám, Christian, hogy megnőttél. És lenn is szépen kifejlődtél. Mondd, a „szeretőd” szépen kitágítgatott, hogy nekem ne kelljen? - vigyorodott el gúnyosan.
- Szép munka... Alden.
|
| |
|
|