|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Demon Love |
|
Vito |
~Krisz |
2015.01.02. 15:09 |
- Kétlem, hogy én lennék az egyedüli, aki visszavágót követel. - mosolyodtam el, nyalogatva hatalmas fegyverét, majd felültem, de nem fordultam vissza, helyette így, háttal ültem bele a „nyeregbe”. Kéjesen felnyögve lovagoltam őt meg, és az egész testemet átjárta az izgalom.
|
Draco |
~Saver |
2015.01.02. 15:06 |
- Neked sosem elég? - suttogtam, szapora levegő vételeim közepette.
Kezeim férfiassága köré fonódtak, úgy kényesztettve őt, míg nyelvem bejárata környékén pásztászta fel a terepett, miközben izgatott nyögtem fel párszor, reagálva kényesztetésére.
|
Vito |
~Krisz |
2014.12.26. 20:30 |
Elmosolyodva feküdtem vissza rá, és édes csókokat leheltem az ajkaira. - Hé.. Co.. csináljuk még egyszer. - mosolyogtam, majd megfordulva kezelésbe vettem meredező férfiasságát. Megnyalva azt párszor, a számba vettem, és szopni kezdtem, ahogy csak bírtam. Nyelvemet, és az ujjaimat használva azon voltam, hogy minél jobban kielégítsem őt.
|
Draco |
~Saver |
2014.12.26. 11:08 |
Elmosolyodtam.
- Nem is tudod milyen könnyűt kérsz, igaz? - felmeltem a fejét, és nyakára simítva a kezem csókoltam meg. Olyan édesen, mégis gyengéden, hogy én magam is az olvadás határát súroltam tőlle. Most már tényleg, igazán nincs mi az utunkba álljon. Ezt gondoltam, mert amikor csókoltam, nem számított senki más rajtunk kívül.
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.24. 18:23 |
- Hiszek neked. - fordultam felé, egész alakommal. - Tudom, hogy szeretsz, aminek nagyon is örülök. És nem változtathatunk a múlton. És a komorságom sem segít rajta, így inkább felejtsük el. - hajtottam az ölébe a fejem. - Csak szeress. Ennyit szeretnék.
- Miért hazutolod meg magad? Én úgy se adnám át senkinek. Sokkal jobb lesz, ha elmondod valakinek, nem? - kérdezte Castiel, leülve Edgar mellé.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.24. 18:08 |
- Nem vagyok szerelmes abba az Átjáró Angyal fazékba! - dörmögött Edgar Castielre - Csak bosszant, hogy ekkora köcsög lett! Démonok voltunk, erre ő össze jött egy angyalba, és ő is galamb madár lett! - tagadott hevesen, miközben arca, elárulta igazi gondolatait.
- Nincs szükségem rájuk...se Vitora, se Dracora... - erőtlenül ült le a földre, mintha az erő úgy szált ki volna a testéből, mint ahogy a levegő a nyitott ablakon keresztül kiáramlik a szobából.
*
- Ez egy idióta... - suttogtam dörmögösen magam elé. Elkeserített, hogy a legjobb barátom ellenem van. Hogy legyek Vitoval felhőtlenül boldog, hogy ha az a barom állat nem akarja hogy vele legyek...
- Ne haragudj, Vito... - suttogtam, a szemem sarkából rásandítva - Tényleg, elég...sokan voltak előtted - motyogtam.
- De mind lány volt - mosolyodtam el, majd újra komolyra váltotam, és teljesen fel fordultam - Egyik sem jelentett annyit mint te. Bár sok lánnyal voltam már, te vagy az első szerelmem, és ezt igazán őszintén mondom!
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.24. 17:56 |
- Komolyan... ennek tényleg elmentek itthonról? És Vito miért hisz neki? Nem valóak egymásnak. - morogta Edgar, maga után rángatva a tehetetlen Castielt, aki hirtelen megállt, megtorpantva Edgart.
- Te... beleestél Vitoba, ha jól sejtem. - mondta Castiel, a földet bámulva. - Akkor miért nem teszel érte? Miért menekülsz? - dörrent rá Edgarra.
Halkan feküdve az ágyon, ágyékomon a vékony szaténnal, kibámultam az ablakon, miközben Draco az arcát dörzsölgette az ágy szélén ülve. Nem kételkedtem benne. Tudtam, hogy szeret. De keserűen érintett, hogy előttem tényleg kismillió lánynak suttogta ugyan azokat a szavakat, mint nekem, csak hamisan. Attól függetlenül, hogy akkor még csak nem is ismertük egymást, elszomorított.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.24. 17:30 |
- Hát te aztán hihetetlen vagy - csattant fel Edgar. Nem igazán értettem mi baja van. Elvégre, sosem voltam egy kimondott jó kis fiú. Most végre, mégis van valaki, akit szeretek. Mindennél jobban...nem örülni kéne akkor?
- Mindenkit csak hülyítesz, az ujjad köré csavarsz, aztán meg dobod mit egy szemetet. Vitoval is ez a terved, nem? Tudod te, hány lánynak suttogta ugyan olyan édesen hogy szeretlek mint neked? Pár nappal ezelőtt, még Castielnek esküdözött mennyire szereti! - magyarázott ingerülten Edgar, olyan gyorsan hadarva, hogy alig lehetett érteni. Persze, azért mindenki értette.
- Kussolj be, Edgar! - morogtam rá, felülve, lehajolva a nadrágomért, magamra húzva, majd elé sétálva
- Csak nem féltékeny vagy? - húztam föl a szemöldökömet, széles mosolyra húzva a számat, amit a hamarosan égető fájdalom törölt el. Edgar olyan erősen csapta hozzám a tenyerét, amilyen erősen csak tudta.
- Rohadj meg... - morogta, majd Castielt maga után rángadtva elviharzott.
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.21. 21:25 |
Nem szólaltam meg. Nem volt hozzáfűzni valóm. Egyedül az érdekelt, hogy mostmár az enyém, egyedül engem szerethet, és engem elégíthet csak ki. Mást nem. Arcomat Draco vállába fúrva, figyeltem a párbeszédet.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.21. 21:16 |
- Én nagyban játszok - mosolyogtam perverzen Edgar felé, ami elég gonosz volt, Castiel jelentélétben.
- Én egyedül Vitot szeretem. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz - mondtam végül egy nagy sóhajjal, Vito mellkasára téve a fejem. Úgy gondoltam, Castiel megérdemli az őszinteséget, még akkor is, ha az nem épp boldogító.
- Castiel csak egy pótlék volt. Megtudok dugni bárkit, bármikor, de úgy senkit, mint Vitot. Ez ilyen egyszerű. - magyaráztam, mintha csak az időjárásról beszélnék. Ugyan akkor, a szívem hevesen dobogott a mellkasomban. Vito...
|
| |
|
|