Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.17. 17:17
- Nem vagyok egy kisgyerek, akiért aggódni kellene. Nem is vagyok gyerek. Már 16 vagyok. Tudok magamra vigyázni, és nem kell engem félteni. - mondtam, majd duzzogva leültem az alsó ágyra, és felhúzva a lábaim törökülésbe, a fejemre húztam a takarót.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.17. 17:16
Elkeseredett szemekkel néztem rá. Kb. úgy festett mint egy kiskutya. Olyan kérlelő szemekkel nézett rám, hogy lehetetlennek tűnt hogy ellenkezzek vele, és már mozdultam is, mikor vissza ültem az ágyra. - Nem lehet - sóhajtva elfintorodtam nyomoromban. Semmire sem vágytam, mint hogy a csillagos esti fényben, magamhoz ölelhessem, és magamba szívhassam a finom levendula illatát, de az agyam nemet parancsolt a vágyaimnak. - A te érdekedbe - tettem hozzá, hogy ne tűnjek annyira sík érzéketlennek, bár egy percig sem gondoltam, hogy valóban elhiszi hogy őmiatta csinálom.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.17. 17:16
Kibújva a takaró rejtekéből, nem másztam fel hozzá, helyette pipiszkedve próbáltam felkukucskálni. - Naa, aludjunk együtt. Lécci. Veled szeretnék aludni.. - motyogtam, de a lábam megbicsaklott, és a fenekemre estem. - Au.. na, lécci. A kedvemért.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.17. 17:15
- Az...- helyeseltem a takaróba burkolózva. A takaró rejtekében, éreztem ahogy összeér a vállunk és a térdünk. Egész eddig, egyáltalán fel sem tűnt, hogy a kezemet fogta, de most valami hihetetlen jött forróság futott át a testemen, amit nem tudtam megmagyarázni. Végül elengedtem a kezeit, és kibújtam a takaró alól. - Hozok még egy plédet. Egy alatt nem fogunk elférni - indokoltam a felállásom, pedig szó sem volt arról, hogy ne fértünk volna el együtt alatta. Egyszerűen csak menekülni akartam a közeléből. Még mindig fenntartottam magamban, hogy majd csak a megfelelő helyen és időben, ami a sátor nem volt annak mondható, főleg ilyen rövid ismeretség után. Ez volt az igazi ok amiért felkeltem arról az ágyról, majd pár perccel később a fölötte lévő ágyon foglaltam helyett; meg akartam védeni magamtól is.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.17. 17:14
- Jó. - pihegem, majd megfogva a kezét, hozzábújok, és visszasétálunk a melegebb sátor felé. Amint beesünk a sátor ajtaján, az ágyhoz futok, és felkapom a takarót, majd beletemetem magam, és Luke-t is. - Olyan jó meleg..

Luke Wolf	~Saver	2014.12.17. 17:08
Elmosolyodtam a könnyei láttán. Talán nem ez volt a legtökéletesebb reakció, de tudtam, hogy minden rendben van. Éreztem az érintéséből, még ha a kezei reszkettek is a mellkasomon. Felkuncogva letöröltem egy könnycseppet az arcáról a hüvelykujjammal, majd szóra nyitottam a számat: - Menjünk vissza! Még a végén megfázol... - suttogtam, kissé talán aggodalmasan. Láttam a leheletemet beszéd közbe, ami arra utalt, hogy kezdek kihűlni, ami még nem is érdekelt volna igazán, de pontosan tudtam, hogy ha velem már ennyire végzett a hideg, akkor Florissal sokkal rosszabb a helyzet. Azt pedig továbbra is szerettem volna el kerülni, hogy miattam fázzon meg.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.17. 17:08
- Gyönyörű. - suttogtam boldogan, majd elbújva Luke hatalmas karjaiban, lágyan csókolgattam az ajkait. Szemeibe nézve, melyek olyanok voltak, mint a hamu, láttam a magam hatalmas, tengerkék szemeit, és folyni kezdtek a könnyiem. Nem tudom, hogy miért, de patakokban folyt le az arcomról, nem akarva elállni.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.17. 17:07
A hideg szél, kegyetlenül mart a bőrünkbe. Az arcom vörös volt a hideg szél fúvásától, és éreztem ahogy Floris kezei is kis híján lefagynak a kezeim között, de izgatott. Tudtam, hogy már közel vagyunk a célhoz, és azt is tudtam, ha elérünk oda, egyikünk sem fog fázni. Végül aztán, elértünk a kívánt helyhez. Nem volt már, mint egy fenyőfákkal körül vett tó, aminek a felszínén világosan csillogott a vékony jég takaró. Volt azonban a tónak, egy egészen pici része, ahova még egyáltalán nem ért a jég foga. A háborítatlan vizes rész pedig szabályos szív alakot formált előttünk, habár tény és való, hogy ahoz hogy a szabályos, valóban szabályos legyen, kellett valamennyi fantázia. A szív körüli jégre pedig, a fenyőfák tüskés levelei hullottak. Csak foltokban látszottak, mégis olyan volt, mintha takarói lennének a szívnek. Mikor oda értünk, már nem tűnt olyan nagy számnak, és azt se nagyon értettem, miért rángattam csupán ezért át az erdőn. Utólag nem értettem, miért volt olyan fontos, hogy elhozzam ide. - Csak meg akartam mutatni - suttogtam, lágyan magamhoz húzva a testét, majd egy óvatos, lassú, ugyanakkor rövid ideig tartó csókot váltottam vele, csak hogy valamelyest felmelegítsem jegessé vált testét.

Floris Jurgen	~Krisz	2014.12.17. 17:06
Utána sétáltam a könnyeimet törölgetve. A jelenet hasonlított Jancsi és Juliska szerepére, akik próbáltak kijutni az erdőből, de mi ezzel ellentétben, a napnyugta fényében megvilágítva, befelé tartottunk. A testem átfagyott, így vacogva tartottam Lukeval a tempót.

Luke Wolf	~Saver	2014.12.17. 17:05
Elmosolyodtam, mikor láttam a lábamnak dőlő, öröm könnyeket hullajtó Florist. - Látod, én meg mondtam - motyogtam. Nem tudtam biztosan, hogy meghallja e mámorban úszva, de attól még azért én mondtam. - Kelj fel a földről, különben meg fogsz fázni - lassan felsegítettem, majd óvatosan leporoltam - Gyere! - mosolyogtam, meg fogva a kezeit, majd lassan az erdő felé húztam.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk