Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Cole	~Saver	2014.11.16. 11:24
Újra, és újra elénekeltem a dalt. A hangom megcsuklot, és lassan sírni kezdtem a csendes éjszakába. A szívemet mardosta az érzés, hogy ő nincs itt...átkoztam a világot, amiért állandóan ilyen csúnyán keresztbe tesz nekünk. Vissza foglyák vinni ahoz az emberhez, és én nem tehetek semmit... A térdemre hajtottam a fejem, úgy suttogtam tovább a dalt. Lassan az közelemben lévő cella társam az én dalomat hallgatta. Nem szóltak közbe. Voltak akik csak tátot szájjal hallhatták, mások velem együtt énekeltek, de voltak olyanok is, akik velem együtt sírtak.

Christian	~Krisz	2014.11.16. 11:18
Késő este Back, Sam, és Kyra már hazamentek, és aggódva hagytak egyedül Victorral. Victor is beleadott mindent, hogy jobb belátásra bírjon, de hasztalan. Ehelyett felemelt, és az ágyba vitt, de nem engedtem, hogy egyedül legyek, így inkább Victor a saját ágyába vitt, hogy ott ő is lefeküdhessen. Leszedve rólam a ruhát, rámszenvedett valami alváshoz méltóbbat, majd ő is átöltözve, átölelte a testem, és amíg ő aludt, én le sem hunytam a szemem. Mikor már biztos voltam benne, hogy alszik, kiosontam a szobából, át Cole szobájába, ahol már annyiszor voltam, és kinyitva az ablakot, teli torokból üvölteni kezdtem a dalt zokogva, amelyet először írt nekem.

Cole	~Saver	2014.11.16. 11:00
Ismételten, semmit tevéssel töltöttem az időmet. Föl alá járkáltam az 1x1 cm-es kis cellámba, és ordítani lett volna kedvem. Bármennyire is figyelmen kívül akartam hagyni az ajánlatot, újra és újra elsuttogta a füllembe valami gonosz szellem, és ez nem hagyott nyugodni. Mindikább úgy éreztem, higy talán jobb lenne, ha belemennék. Valószínűleg, ha akarják, úgy is megszerzik maguknak Christ, ha kell erőszakkal. Ha segítek nekik, a bizalmukba férkőszhetek, utána pedig hátba támadva őket, segíthetek kijutni Chrisnek....de ezzel átverem őt. Megígértem neki, hogy soha...soha nem verem át. Hogy soha nem hazudok neki. Mire éjfélt ütött az óra, megfájdult a fejem a sok gondolkodásba. Hatalmas kérdőjelekkel a fejemben, ültem le a börtön hideg köveire. Az ablak alatti falnak támasztottama hátam, hátra döntöttem a fejem, behunytam a szemem. Hallgattam a csöndet. Már mindenki alutt, egyedül én járkáltam mindez ideáig mint egy elmebeteg, de mostanra már nekem sem volt erőm futkorászni. Egy nagy levegőt vettem, majd lassan engedtem ki, azt követően pedig halkan énekelni kezdtem, azt a dalt, amit először írtam neki, azt az egy valamit, amit soha, senki nem vehetett el tőlünk. Abban reménykedtem, hogy meghallja. Hittem, hogy meghallja.

Christian	~Krisz	2014.11.16. 10:52
- Chris, egyél egy kis sütit. Attól jobban leszel. Na, Chris... - kérlelt Sam már sokadjára, hogy igyak, egyek, vagy éppen feküdjek le aludni, de hajthatatlan voltam. Egyedül akkor mozogtam, amikor sírtam, vagy éppen vécére kellett mennem, és Victor is csak akkor engedett el, mikor a mosdó felé bansukoltam, de utána már újra az ölelésébe fogadott.

Cole	~Saver	2014.11.16. 09:14
Este felé járhatott az idő, amikor nyílt a cella ajtóm. Döbbentem fordultam, az ajtóm mellett álló rendőrtisztfelé, aki kifelé mutaogatott, és megállás azt üvöltötte hogy mozgás, meg hogy szaporán, és hasonlók. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd felálltam az ágyként funkcionáló egér rákdta matracról, ami a sarokban hevert, és a kijárat felé indultam. Azon gondolkodtam, vajon mit akarhat tőllem. Nem csináltam semmi rosszat, hacsak nem bűn kifelé nézelődni. Ha jól tudom, ilyenkor nincs látogatás, a vacsora időnek is rég vége már... Titkon azt reméltem, talán mégis van látogatás, és Christian jött vissza, de csalódnom kellett. Bár valóban látogatóm jött, ez a látogató inkább maradt volna ott, ahol volt. A "kedves" átogató ugyan is, nem más volt, mint Christian bátyja. - Mi a f@szt akarsz?! - vetettem oda durván. Christian nem volt itt, hogy vissza kelljen fognom magam, és börtönbe voltam, így tehát a helyszín sem akadályozott semmibe. Jó formán, nem volt mit vesztenem. - Na, na...Kicsit kedvesebben. Hoztam neked rántott levest, szóval legyél velem kedves - mosolygott gúnyosan, mintha tényleg hálával tartoznék neki. Undorottam tőle. - B@zd meg a rántott levesedet! - válaszoltam vissza, ugyanabban a trágár stílusban - Igazis, legközelebb majd valami neked valót hozok. Morfiumot, ópiumot, vagy valami hasonlót... - gúnyolódott továbbra is. A rendrőrre néztem, aki rezzenéstelen arccal állt a sarokban. - Ha kijövök innen, ktekerem a nyakadat, te mocsok! Az öcséd majd meg hal a fájdalom te szerencsétlen idióta!! - úgy ordítottam, ahogy csak a torkom bírta, de ő csak mosolygott, majd amikor lecsendesültem, újra szóra nyitotta a száját. - Azért jöttem, hogy elmondjak neked valamit, amiért igazából még hálás is lehetsz. Szóval, az a helyzet, hogy a macska vissza fog kerülni a gazdájához, miközben de itt hajkurászod az egereket. De alkut ajánlok: vissza vonom a feljelentést, és elintézem hogy kikerülj innen, azzal a feltétellel, hogy közreműködő leszel, és segítesz rávenni a cicust, hogy vissza térjen eredeti gazdájához. - Hogy vagy képes...a saját öcsédet? Még inkább, hogy várhatod tőllem, hogy részt vegyek ebbe? - Utána elkezdhetsz hősködni. Csak azt kértem, hogy a szabadságod érdekében, segíts vissza jutattni őt. Utána pedig, segíthetsz neki kijutni onnan - magyarázta hátra dőlve - Nem muszáj röktön válaszolnod. A tárgyalás előtt egy nappal eljövök, akkor kérem a választ. Csak egy ient, vagy egy nemet szeretnék. - mondta, azzal felállt, intett a rendőrnek hogy végzett, és ő elment a börtön kijáratán keresztül, engem pedig...aki segíthetett volna a bajba jutotton, vissza vittek a cellámba.

Christian	~Krisz	2014.11.15. 20:24
- Chris... gyakorolnod kell. Ha megint úgy jelensz meg előtte, mint délelőtt, teljesen összetörik. Mosolyognod kell, és szép dolgokat mondanod neki. Így ő is boldog lesz. - mondta Sam, Back pedig Kyrával együtt bólogatott, míg Victor az ölelésében tartott, még mindig zokogó testem vígasztalva. Mióta hazajöttem, nem hallottam, nem láttam, nem érzékeltem. Még azt sem, hogy Sam nekem vágott egy dobozt.

Cole	~Saver	2014.11.14. 19:34
Vissza érve a cellába, unalmasan, és végtelenül lassan teltek a percek. Azzal töltöttem az időmet, hogy az ablakon kifelé bámulva néztem a szürke eget, arra gondolva, mit csinálhat most Chris. Arra gondolva, hogy legalább, mindaketten ugyan azt az eget nézzük. Végtelenül hiányzott, és semimm sem volt, ami rá emlékeztetett volna....Elég lett volna, akármi, egy egészen kicsi dolog is, amin érzem az illatát, amit magamhoz ölelhetek. Az olyan lett volna, mintha velem lenne. De nekem ez sem volt. Csak esedezve vártam a holnapot, mint a kiszáradt növény az esőt, hogy végre újra láthassam.

Christian	~Krisz	2014.11.14. 17:29
Könnyeim csak úgy záporoztak, miközben az őrök mindannyiónkat kivezettek, Cole-t pedig visszavitték a cellájába. Még egy dolog, amiért nem lehetünk együtt. „Haza” érve, mármint Cole lakásába, elfoglaltam a szobát, ahol Cole mindig is aludt, és egész nap ki sem mozdultam onnan, csak zokogva bújtam a ruhái sokaságába, amelyeket előrámoltam, és az ágyra dobáltam, belefeküdve abba, majd levetkőzve felvettem az ő legkedvesebb ruháit, és behangoltam Grace-t, hogy mire ő visszajön, akkor is mindene itt legyen tökéletesen.

Cole	~Saver	2014.11.14. 17:14
- Chris... - egy nagy levegőt vettem. Olyasmi levegő vétel volt, aminél mindenkinek meghül a vér az ereiben, mert sejteni lehet, az utána következő szörnyűséget. Hogy is mondják ezt...olyan balsejtelmű, igen. Ez az. Balsejtelmű. - Nem kérem, hogy várj rám. Legyél szerelmes, éld az életed... - újra nagy levegőt vettem - Alapítsátok meg újra a NARKOTIKA-t. Legyél te a frontember, és ne gondolj rám! - szünetett tartottam. - Két hét múlva, a tárgyaláson, akármilyen jó ügyvédem is lesz, lecsuknak. Nem pár hónapra, hanem minimum 5 évre. Furcsa ez az egész, mert a szívem egyik fele azt mondja, hogy legyél boldog, a másik pedig legszívesebben leláncolna... - az üveg előtti kis fa részre hajtottam a fejem - Tök mindegy. - kienegdtem a szememen a könnyet. Ez a lényeg. Hogy mindegy. Így se úgy se láthatom. Mire én kiszabadulok innen, neki már családja lesz - Csak vigyázz magadra. Nem hiszem, hogy a bátyád jót akar neked, szóval...inkább legyél Victor mellett, amennyire csak tutsz. - Cole... - motyogta, Victor. Sosem voltak jóban Chrissel, de reméltem, hogy most nem fognak ellenségeskedni. Különben is, az előbb olyan jól kijöttek már.. - Vállald el a gyámságát! - néztem Victorra - Melletted jó helye lesz! Melletted biztonságban lesz! A saját bőrömön tapasztaltam, mennyire tutsz lelket önteni az emberbe, még akkor is, amikor az tényleg katasztrófának érzi az életét...

Chris	~Krisz	2014.11.14. 17:00
- Ne gondolkodj hülyeségeken! Én... örökre a tied leszek! Ha máshogy nem is, akkor a feleségednek nyilvánítom magam, így biztos nem foglak soha elhagyni. Nekem te kellesz, nem más. Úgyhogy ne gondolj baromságokra! - pityeregtem halkan.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk