Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Vito	~Krisz	2014.11.16. 11:38
- Nh.. otthon.. maradtak.. - motyogtam halkan felnyögve. - Többet.. akarok.. - suttogtam, smaragdszín szemeimet rá szegezve. Megfordulva a mellkasára ültem, úgy, hogy a hátam legyen vele szemben, és én pedig az öve kibontásával kezdtem foglalkozni.

Draco	~Saver	2014.11.16. 11:34
- Ilyenkor hol hagyod az angyal szárnyaidat? - nevettem el magam, de igazából örültem hogy ilyenkor nem angyaloskodik. Lehúztam róla a polóját, és izgatottan kezdtem nyalogatni a mellbimbóját, miközben kezeimmel tovább dolgoztam odalent, egyre keményebben, és durvábban.

Vito	~Krisz	2014.11.16. 11:27
Halkan felnyögve adtamm tudatára, hogy én is őt, majd kezeimet a pólója alá csúsztatva kezdtem lehámozni róla azt, és a bőrét is tapintottam, ami kellemes érzést nyújtott. Levéve róla a pólót, megnyaltam a kulcscsontjai vonalát, majd a mellkasát, és a nyakára tapadva, buzgón szívni kezdtem a bőrét.

Draco	~Saver	2014.11.16. 11:20
- Akarlak, Vito... - suttogtam a fülébe, hátulról a nadrágja, és a boxere alá csúsztatva a kezemet. Lassan végig simítottam a hátsóján, majd kezembe vettem fegyverét, és zavartalanul izgatni kezdtem, miközben a fülét nyelogattam. Valahol azért, a démon mindig démon marad.

Vito	~Krisz	2014.11.16. 11:01
- Akkor megütlek. - mosolyodtam el, puszik áradatát adva az arcára, ki nem hagyva bőrének egy picike részletét sem. Arcomat az arcához dörgölve, a nyakát kezdtem simogatni, és az arcát, ami már picit borostás volt, de engem nem igazán zavart.

Draco	~Saver	2014.11.16. 10:57
- Mert ha mégis? - kérdeztem vigyorogva, gyengéden a nyakát csókolgatva - Lehet hogy angyal szárnyaim nőttek, de attól még azt teszek amit akarok - sóhajtottam. Olyan rég volt már, hogy az ajakaim a bőrét érintették, hogy a testem azonnal felforósodott, és nem bírtam magammal. Jobb kezem a nadrága közepére csusszant, míg bal a pólója alatt igyekezett felderíteni a terepet.

Vito	~Krisz	2014.11.16. 10:47
Halványan elpirulva, magam tettem meg a kezdő lépést. Ajkaimat finoman szétnyitva, Draco ajkaihoz érintettem, és ahogy azok összeértek, nyelvemet már át is csúsztattam a szájába, hogy felderítsem a terepet. Mindezek közben Draco megemelve a testem, magára fektetett, és a hátómat kezdte markolgatni, simogatni a nadrág anyagán keresztül. A szárnyaim, és a glóriám, kérésemre eltűnt, hogy könnyebben hozzám férhessen. - Soha nem hagyhatsz el.

Draco	~Saver	2014.11.16. 09:07
Végig mértem rajta. Eddig észre se vettem rajta a változást. Igazság szerint, gyönyörűen festett. A szárnyak, a glória, mind tökéletesen illettek hozzá. - Hm. - bólintottam komolyan - Szörnyűű - sóhajtottam - Furcsa egy olyan angyal, akit nem sokára olyan örömben részesítek majd, hogy egyből becsokolom - mosolyogva magamhoz húztam. Egy darabig, a pillantásába mélyedtem. Vissza emlékezve, soha mindezideáig, nem figyeltem meg ilyen alaposan őket. De most mégis. Emlékezni akartam azokra a szemppárokra, ha esetleg megint külön válnánk. Mindig emlékezni akartam azokra a gyönyörű szép zöld szemppárra. - Mindig tudtam hogy egy angyal vagy - suttogtam, halványan mosolyogva, összekulcsolva vele az ujjaimat. Vágytam a csókjára, hiszen olyan rég volt már hogy az ajkaimon érezhettem az ajkait, de még mindig féltem. Rettegtem, hogy újra elronthatom....Inkább kivárom.

Vito	~Krisz	2014.11.15. 20:18
- Te... te.. barom.. - fúrtam az arcom a mellkasába, örömkönnyeket hullatva. - Nem tudom, ki az a srác, de nem is érdekel, de mostantól csakis az enyém vagy, megértetted? Ha el mersz kóborolni, megbüntetlek. - mosolyodtam el. - Nagyon furcsán néz ki rajtam a glória, és az arany szárny?

Draco	~Saver	2014.11.15. 12:44
- Végülis, jó játék volt... - suttogtam. Még mindig gyengének éreztem magam, annak ellenére, hogy már tudtam: életben maradok. Az izmaim lassanként kezdték vissza nyerni az erejüket, de még mindig kételkedtem abban, hogy valaha is a régi fényükben bombázhatnak majd. Épp ezért, a mosolyom, amivel Vito felé néztem, nem volt teljesen őszinte. De szerettem volna végre már, a sírós arca helyett, a mosolygást, vagy a dühöt látni. Mindegy volt. Csak ne sírjon... - Csak nem izgultál értem? - felé nyúltam, hogy végig simítsak az arcán, de fél úton az arca felé meggondoltam magam. Egy nagyot nyeltem, és vissza húztam a kezemet eredeti helyére. Eszembe jutott miként váltunk el, még a mérgezés előtt. Nem mertem közeledni, és mér azt is bántam hogy szóra nyitottam a számat. Talán csak fel kellene kelnem, és eltűnnöm, mintha itt se lettem volna...de akkor mégis, mire volt jó ez az egész? Ha nem harcolok érte, akkor miért vagyok életben? Nem adhatom fel...

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk