|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Ito x Ai |
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.08. 20:03 |
- Ez... - pirultam el. - Csak ha ketten leszünk... - motyogtam elpirulva, majd egy cukrászda felé húztam, hogy ehessen marcipános sütit. - De egyelőre érd be ezekkel. - mosolyogtam, és a sütik felé mutattam, míg én a sós ételek kínálatát néztem. - Hm.. kebab.. hamburger.. melegszendvics.. - motyogtam. - Hölgyem, egy majonézes hotdogot szeretnék kólával. - szóltam a pincérnek, majd Ito mellé léptem. - És te? Találtál valamit?
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.08. 19:57 |
- Nem mondhatnám - feleltem, úgy döntve, nem kelek harcra vele ebben a témában - De egy marcipános sütit szívesen megennék - mosolyogtam felé, a marcipános sütire gondolva.
Szinte láttam magam előtt. Elképzeltem ahogy beleharapok, majd ahogy a marcipán íze, finoman szétolvad, szétterjed a számban. Csorgott a nyálam, már csupán a gondolattól is. Majd eszembe jutott valami, amit nem bírtam ki, hogy ne osszak meg Aival.
- Egyszer kipróbálhatnánk úgy is, hogy téged leöntünk csokival - vagy marcipánnal - én meg lenyalogatom rólad - ajánlottam, komoly hangon. Az arcom se mosolyogtt, teljesen olyan arcott vágtam, mint aki komolyan megfontolja az ötletet. S egy pillanatra, komolyan el is gondolkoztam rajta. De aztán rájöttem, hogy nehezen kivitelezhető ötlet.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.07. 20:25 |
- Ez.. - hebegtem. - Vannak olyan betegségek is, amelyek csak idővel jönnek ki az emberen. És akár te is elkaphattál tőlem valamit. - figyelmeztettem, majd a szatyrot elrejtve a táskám mélyén, a vállamra vettem azt, és kiléptünk a boltból. - Nem vagy éhes?
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.07. 20:16 |
- Nem tudom rémlik e... - mondtam, miközben egy bólintással elköszöntem, és kifelé lépkedtem a boltból - De egyszer már jártam benned. Minden fajta óvszer nélkül. Ha bármilyen nemi betegségem lenne, már elkaptad. - magyaráztam, egy óvatos mosolyt ejtve felé. Vicces volt mennyire logikus, és mégis mennyire logikátlan.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.07. 17:49 |
- Ennyit azért még én is tudok, hogy nem leszek terhes. A nemi betegségek miatt aggódok. Elvégre, könnyen össze lehet szedni. - mondtam, majd odatettem a többi cucc mellé a síkosítót. - Majd én fizetek. - tűrtem őt ki a sorból, majd elővéve a minimális zsebpénzem, fiezettem.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.07. 17:40 |
Elkuncogtam magam az óvszer hallatán.
- Félsz hogy terhes leszel? - viccelődtem, vigyorogva felé pillantva - annyira azért nem vagy lányos, hercegnőm! - kedvesen a hajába túrtam, miközben a pénztár felé baktattam.
- De persze azért lufinak jó lesz - mosolyogtam, elvéve egy dobosz óvszert a pénztár mellől, majd azzal együtt a pénztáros elé tettem a kezemben szorongatott jóságokat. A butyit, a bilincset, és az óvszert.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.07. 17:32 |
- Igenis! - motyogtam, majd felemelve a fejem, jobban körbenéztem. - Vennünk kellene egy kis sikosítót. Anya észre fogja venni, ha nincs a helyén. - motyogtam, majd levettem egy eper illatút a polcról, és elpirulva mentem szerelmem után. - Valami még kell? Óvszer.. vagy valami?
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.07. 17:21 |
- Te kis perverz... - vigyorogtam, elkapva a kezéből a "butyit". - Ha szeretnéd, megveszem - suttogtam a füllábe csábító hangon. Az ereimben pezsget a vér, már most.
- Alig várom hogy lássalak benne - suttogtam, finoman végig simítva a hátsóján. Azt kívántam, bár haza tudnék teleportálni, de nem tudtam.
- Egyébként, én sem értke az ilyesmikhez - az előttünk lévő polc felé fordultam, miközben az Ai álltal kiválasztott alsót pörgettem az ujjamon.
- De azért, el kell ismerni, egy-kettő elég őrítően néz ki... - a szemem megakadt egy jellmezen - Például abban ott, bármikor szívesen megnéznélek - mosolyogtam, a ruhára mutattva.
Először is, női ruhának készült. Fekete, testre szabott, s középső részét egy átlászó, szintén fekete színű csipke díszelgett. A ruhához járt egy hatalmas magassarkú, a csípkés cica gatya, a fölső része pedig nem állt másból, mint egy melltartóból.
- De például azt, sosem használnám rád - mutattam egy műanyag, műfarkincára - Benned egyértelműen csak én járhatok - néztem szigorú pillantást vetve rá, mintha személyes sértés lenne velem szemben a gyártótól, hogy ilyent mert forgalomba hozni.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.07. 17:09 |
- Ez... nekem.. nincs szükségem semmire.. én.. megvagyok ezek nélkülis.. én.. nem értek ezekhez.. - motyogtam halkan, pirultan félrenézve, majd megláttam az alsó polcon néhány „bugyit”, aminek a közepe az ánusznál szét volt nyílva. Felemelve egy pici fehéret, Itachinak mutattam. - És ehhez.. mit szólnál? - kérdeztem pirultan.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.07. 17:01 |
- Egy bilincset mindenképpen vennünk kell - jellentettem ki komolyan.
A sorok között sétálva, akármilyen erotikus dolgot is láttam, elképzeltem őket Ain, vagy ahogy használatba vesszük a bizonyos tárgyat. Jó pár tárgy szerepelt a képzeletbeli listámon, amit szívesen hazavittem volna. Csak hogy nem voltam milliomos. De bilincs volt az, amiben biztos voltam, hogy megveszem. Ha elképzeltem, hogy Ait az ágy háttámlájának láncolom, miközben egyetlen egy texil sem borítja gyönyörű, márvány szerá bőrét, szerszáma pedig fedetlenül mered az ég felé, úgy éreztem, máris merevedni kezdek.
- Te mit szeretnél? Valamit még igazán vehetnénk? - kérdeztem felé fordulva. Láttam, hogy szinte fülig pirul, s nem is néz a portékák felé, de ettől valahogy csak még jobban felizgatott az egés. Elnevettem magam.
- Ne érezd már magad ilyen kínosan. A homoszexualitás már világ szerte elfogadott. S különben sincs senkinek semmi közze ahoz, hogy én kiben verem a farkam, avagy fordítva. - magyaráztam, még mindig halványan mosolyogva, megtorrpantva az egyik sor előtt, ami előtt már vagy ötödszörre sétáltunk volna el, ha nem állok meg akkor.
|
| |
|
|