|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Love the strings |
|
Cole |
~Saver |
2014.10.30. 10:08 |
- Mit csináljsz már, Chris! - szóltam felé, amikor 5 perc után sem jött el az ajtótól. Hallottam, valami suttogást, az alsó tulsó végéből. Chris mellé léptek, és akkor már teljesen hallottam, hogy az ajtó mögött álló Alden, épp telefonál. Nem is akárkiknek. A rendőrségnek. Még mielőtt bármit reagálhatunk volna,mielőtt bármit kigondolhattunk volna, megjelent a rendőrség a ház ajtaja előtt.
Azt követelték hogy nyissam ki az ajtót, én pedig engdelmeskedtem. Mégis csak rendőrők.
- Jó estét! - köszön illedelmesen, a kövér rendőr. Nagyon úgy tűnt, hogy a szűk egyen ruha, szoritja a hasát. Bor vörös arca, vér ága, barnás sárga szeme volt, a nyakán pedig olyan toka, hogy elgondolkoztam, hogy talán ott raktározta el, a nem régiben evett egész csirkét.
- Azért jöttem, hogy elvigyem Christiant Crosst, és letartóztassam magát, rablás, és kiskorú megrontása vádjával - magyarázta a rendős, rezzentéstelen arccal.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.29. 21:03 |
- Meg a jó büdös francokat! - csaptam be az ajtót, bezárva, bereteszelve, és amit csak lehetett tenni az ajtóval. - Hagyj békén, Alden. Nem akarom, hogy még egyszer elszakíts tőle. - mondtam, miközben Cole-t visszavezettem a többiekhez, kisöpörve a haját a szeméből.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.29. 20:57 |
Gontalanul nevetgéltünk, miközben folyamatosan gurítottuk le egyik üveg sört, a másik után, aminek persze az lett a vége, hogy a végén, egy józan ember sem maradt, kivéve Christ, aki tartozkodott az italtól.
- Hé, Chris...igyáj te isz egy kicsijt - hadonáztam felé az üveggel, mikor kopogások hangját hallottam.
- Ahhj, kijehet az... - nyüszörögtem, majd az atóhoz sétáltam, és kiynitottam az ajtót. Christian bátyja állt az ajtó tulsó oldalán.
- Azért jöttem hogy haza vigyem Christ - közölte. A homlokomát ráncolva néztem a rezzenéstelen, komoly arcát.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.29. 20:39 |
- Az attól függ, hogy Sam inni fog-e. Mert ha igen, akkor én vigyázok a kicsire, és nem iszok. - mosolyodtam el, Cole nyakába fúrva az arcom, elpirulva. Annyira boldog voltam, hogy újra együtt nevethettünk, együtt röhöghettünk egymáson, mint egy gondtalan család.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.29. 18:15 |
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen két bal kezes vagy, Sam - nevettem, mire ő egy komisz pillantással ajándékozott. S mint tudjuk, kölcsön kenyér vissza jár.
- Na, jól van - sóhajtottam - Ha már így alakult, akkor hát... - újra becsultam a hűtőbe, és elővettem néhány sörös üveget, amivel jóval több volt, mint a jelenlévő emberek száma.
Oda vittem a sörös üvegeket az asztalhoz, bevágódtam Chris mellé, és szenvedélyesen megcsókoltam. A testem magától cselekedett, nem tudtam megmondani az okát, miért teszem. A többiek ujjongni kezdtek, mintha ez lenne a világ 100. csodája, mire én elnevettem, miközben még mindig Chris csókoltam.
- Fogd be! - boxoltam bele játékosan Sam hasába, mikor eltávolodtak az ajkaink, mivel ő volt a leghangosabb. Elfordultam Samtől. Chris szemébe néztem, elmosolyodtam magam. Magamhoz öleltem, majd ellöktem magamtól egy milliméternyire, a kezem lassan a nyakára csúszott, aztán lágyan megcsókoltam.
- Te is kérsz sört, szerelmem? - mekkora baromság. Régebben, az ilyen megszólításoktól, a hideg kirázott, most pedig, olyan jólesett így szólítani.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.28. 21:13 |
- Várj már, nem tudom elkapni! - kapott a doboz után Sam, de az a földön landolt, kidurrant, és szétspriccelte az üdítőt. - Na, a mai tusolás is megvolt. És még finom is. - nevette el magát Sam, amihez mindenki csatlakozott. Boldogan néztünk egymás szemébe Cole-val, majd szorosan hozzá bújtam, akár egy kismacska.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.28. 20:46 |
- Utálok érzelgősködni - sóhajttottam. Előrehajtottam a fejem.
- Én is - sóhajtott fel Victor utánam. Halványan elmosolyodott. - Hihetetlen mekkora felhajtást csinálnak, nem? - beletúrtam a hajamban.
- Elképesztő...Teljesen lefárasztanak - Victorra mosolyogtam.
- Tudod, Back... - kezdtem, kis idő után, komoly hangon - Igazán viccesen festesz, azzal a kölökkel az öldedben - elnevettem magam. Feléjük néztem. Még mindig teljesen értetlen képet vágtak.
- Nem vagyok túl jó az ilyenekben - sóhajtottam. Fogalmam sem volt, hogy kell megfogalmazni ezt az érzést. Egyszerűen...csak örültem, hogy itt vannak. Hogy itt ülhetek velük ezen a kanapén
- Pedig egyszerű - segtített ki Victor - Cole is elmondta. A NARKOTIKA egy család. A család tagok mindig család tagok maradnak.
- Csak maradjatok itt, és fogjátok be! - felálltam a kanapéról, és a konyha felé léptem, hogy kivegyem a hütőből a kis dobozos narancsleveket - Ja, és legközelebb, Sam, ne akadj minden marhaságon - mondtam, felé röpítve egy, a hütőből kivett kisdoboz narancslevet.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.28. 20:24 |
- Tudjuk, hogy a NARKOTIKÁt már soha nem lehet visszaállítani az eredeti állapotába. És tudjuk, hogy utáltok minket. De.. legalább megpróbálhatnánk. Elvégre, nem sokat változtat a tényen, hogy van NARKOTIKA, vagy sincs, a riporterek így is, úgy is a nyakunkon lesznek. És ha lesz is talán, akkor okkal legyenek rajtunk a riporterek. - mondta Sam.
- Bocsánatot szeretnénk kérni, pedig tudjuk, meg sem érdemeljük. Mindezek ellenére megtesszük. Bocsánat. - mondta Back.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.27. 12:41 |
- Mint mindenki más - sóhajtottam - Ezért mondtam, hogy nem kéne... - elvörösdtem. Elhajtottam a fejem. Arra gondoltam, mekkora egy barom voltam, amikor...amikor....Ezt már megint, csak magamnak köszönhetem. Tudtam, hogy ez lesz.
- Ezért nem vállalhatod fel akit szeretsz.... - moytogta bánatosan, lehajtott fejjel Sam - Ha ők nem lennének, még a NARKOTIKA is egyben lenne
- A mi nyakunkra is tömeg számmal járnak a riporterek - szólalt meg Back is, ugyan olyan bánatos hangon, mint Sam, miközben a kezében lévő csemetéjével játszott. Viccesnek találtam a jelenetet, ahogy a nagy, s erős Back egy kis csemetét tart a kezében. Talán még el is nevettem volna magam, ha lett volna kedvem, meg erőm mosolyogni.
- A minap, észrevették ahogy Sam, én, és Kyra sok időt töltünk egymással. Pontosabban, hogy gyakorlatilag együtt éleünk. Szemetszúrt nekik Kyra, és kérdezősködni kezdtek róla.
- Azt kellet hazudnom, hogy Back összeakadt valami ribanccal, aki gyereket szült, és mivel nem akarta megtartani a gyereket, Bacnek kell vigyáznia rá, én meg segítek neki, mivelhogy....ilyen egy igazi barát. - magyarázta tovább Sam. Vállat vontam.
- Nekünk is hazudnonk kell, Cole... - nézett rám Back - Ne légy önző!
- Pfff... - még hogy én ne legyek önző. - Nem én vagyok az önző - motyogtam. Felháborított, hogy még csak nem is értik mi a bajom.
- Cole! - emelte fel a hangját Sam. Még sosem láttam dühösnek. Egyszer sem. - Fogd be, és hallgass! Egyszer az életben, halgass meg másokat!!
- Hogy merészeled... - vicsorgott rá Victor. Úgy éreztem, mintha a testőröm lenne. Tetszett hogy kiáll értem minden egyes pillanatban. Mint valami pajzs, ami akkor is véd, amikor nincs mielől védenie. Samnak ugyanis tökéletesen igaza volt. Sosem hallgatok meg másokat. Teljesen egyértelműnek veszem, hogy amit én gondolok az jó, és hogy az úgy van.
Hátrahajtott fejjel, mint egy elítélt, aki beletörődött a büntetésében, vártam, hogy mi fog következni.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.26. 12:01 |
- Most sírjak, vagy nevessek? Ezt már mindenki tudja, mégis nagy számnak tartják. - fogta a fejét bosszankodva Victor. Én csak meredtem a képernyőre, ahol még 10 percen át mutatták a csókunkat. Arcom vörössé vált, és csaknem égett a bőröm, miközben dühös is voltam. Hogy merészelik, hogy a mi közös csókunkat, ami csak a miénk, azt nyilvánosság elé tárják? Most komolyan. Én is ugyan annyira bosszankodva vetettem hátra magam, Cole vállára támasztva a fejem.
- Utálom a riportereket. - motyogtam a vállának.
|
| |
|
|