K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk

Vito	~Krisz	2014.11.14. 19:34
Mik�zben Draco halott test�n zokogtam, Castiel, Edgar, �s a doktor h�tr�bb araszoltak, �s elhagyt�k a szob�t. J�l tudt�k, hogy nem szabad ott lenni�k. Zokogva temetkeztem Draco egyre merevebb mellkas�ba, ami valaha m�g sz�p, feh�res volt, mostm�r ink�bb sz�rk�nek n�zett ki. A plafonb�l valamilyen arany szin� por kezdett hullni, mik�zben feln�ztem, �s mindent arannyal volt be, kiv�ve minket. �s az �tj�r�i sz�rnyam is megjelent. Arany sz�nben pomp�zott, �s egy gl�ria is volt a fejem felett.  - Vito... te nem �tj�r� vagy. T�ves hitben �lt�l, eg�szen mostan�ig. Te egy angyal vagy, ahogy any�d, �s ap�d is azok voltak, csak titkolt�k el�led. Tisztav�r� angyal vagy. Megvan az er�d hozz�, hogy visszahozd szerelmedet az �letbe.

Draco	~Saver	2014.11.14. 17:42
Egy temet�ben voltam. Otthonos hely. Legal�bbis nekem, aki d�mon, mi�ta csak az esz�t tudja. K�r�l�ttem s�rok. El�ttem pedig egy hatalmas, magas torny� templom. Torny�n, egy k�r alak� ablak d�szelgett, amin mozaikb�l egy szent k�p volt kirakva. Vettem a f�radt�sgot, hogy jobban megfigyeljem. Ahogy kivettem, M�ria, �s J�zus volt rajta. A templom falai, s�t�t sz�rke k�vekb�l, t�gl�kb�l lettek �ssze�csolva, valami k�z�pkori m�dszerrel. Hallottam, a m�g�ttem lev� varjak, �s holl�k f�ls�ket�t�, h�tborzongat� k�rog� hangj�t. Nem szerettem ezeket a hangokat. Azokra a keser� pillant�sokra, eml�keztettek, amiket akkor l�ttam, valah�nyszor meg�ltem valkait. S�v�tett a sz�l, a hideg a b�r�mbe mart. Hallottam, ahogy az �szi, gyilkos szell� a f�k �gai k�z� hatol, les�p�rve arr�l azt a k�t �g�n maradt levelet is. Hallottam, ahogy a levelek a f�ldre hullanak, t�rsaik k�z�. �reztem a szagot. Azt a furcsa, hal�l szagot. Mint a sz�npor, de valahogy m�gis m�smilyen. Egyedi illata volt. Na m�r, ha illatnak lehetne nevezni az ilyent. M�r maga az illat, k�ts�gbeejt�, �s elgondolkotat� volt. Elgondolkodtat�, hogy mi lesz, ha m�r nem leszel. Hi�nyozni fogsz vajon valakinek? Lesz aki a s�rodra vir�got tegyen? Aki gondoljon r�d? Lehajt�tt fejjel, v�laszoltam a magamban feltett k�rd�sekre; nem. Legal�bbis, az �n szempontomb�l. A sz�vem, furcsa l�ktet�sbe kezdett. F�jt, s mardosott valami bel�lr�l. Nem olyan f�jdalom volt, mint amikor megsz�rj�k az ujjadat. Ez valami, megfoghatattlan, megmagyar�zhatatlan f�jdalom volt, mint amikor �gy �rzed, nincs �rtelme az �letednek. Hirtelen, a n�ma cs�ndet, a templom hangos harangj�nak zaja t�rte meg. Felkaptam a fejem, �s a templom torony�ra n�ztem. A legmagasabb pontj�ra, amire csak tudtam. �letemben el�sz�r, �gy �reztem hogy van Isten. �gy �reztem, hozz�m sz�l. Nem igaz�n tartoztam azok k�z�, akik �rdemesek voltak a szav�ra. M�gis, a harang hangj�b�l, �gy �reztem, mintha az � szava sz�lna �t, valami �rthetetlen nyelven. A sz�vem, f�j�, mar� l�ktet�s�t, valami kellemes mellegs�g vette �t. Az eg�sz testemet, �gy suhant v�gig a hideg, hogy meg sem �reztem. Sem a szelet, sem az �szi hideget. Figyelmen k�v�l hagytam a madarak b�nt� hangj�t, s csak a harangra koncentr�ltam. Elgondolkodtam, milyen gy�ny�r�, �s hogy mindeddig, �n ezt mi�rt nem vettem �szre.  Lehunytam a szemem, �s �gy hallgattam tov�bb. Csak hallgattam, �s hallgattam. Egyre nyugotabb� v�lltam, m�g v�g�l eg�sz boldognak �reztem magam. V�gtelen�l kellemes �rz�s volt. Mikor azt�n a harang hangja, lassan elcsendes�lt, egy �rtatlan, �rva k�nnycsepp szaladt v�gig az arcomon. �szre se vettem, mind addig, am�g a kezemre nem pottyant az �llamr�l. Kinyitottam a szemem, majd m�g egy k�nnycsepp v�gig g�rd�lt az arcomon. Nem tudtam, mi�rt s�rok, de s�rtam. H�tat ford�tottam a templomnak, a s�rt�mb�k fel�. A s�rok egym�s mellett sorakoztak. L�ttam az el�tt�k �ll� arcokat, az el�tt�k �ll� emberek eml�k foszl�nyait. Amint, nevetnek, besz�lnek, j�tszanak, gondolkoznak, s�rnak; �lnek. Majd sz�pen lassan, a keresztf�kon, sorban megjelentek a k�pek, ahogy meghalnak. Ahogy meg�l�m �ket. Mert az �sszes, abban a temet�ben fekv�t, �n �ltem meg. Legel�l, velem szemben, a kisl�ny�. Akinek szeme, olyan gy�ny�r�en csillogott. Akinek a h�lakor �gy �reztem, b�r �n is vele halhatn�k. Eml�keztem a l�nyra, �s a sz�vemet �jra rabul ejtette a s�r�s �rz�se. A f�j�, s�r�s �rz�se. Soha nem tudom lemosni magamr�l, annak a kisl�nynak a v�rcseppeit. Hi�ba b�nom meg sz�szor is...� m�g att�l halott marad.  A holl�k, egyre csak gy�lekeztek, m�g �n s�rva a f�ldre rogytam. Eg�sz �letembe, semmi j�t nem tettem. M�st se csin�ltam, csak kritiz�ltam m�sokat...pedig �n sokkal hib�sabb vagyok mint b�rki m�s. Mindig, mindenkinek csak �rtottam. Ember �leteket vettem el. �rtatlanok�t. Olyank�t, akik nem �rdemlt�k volna meg. A f�lemben hallottam, �s l�ttam a seg�ly k�r� sikolyokat. A kisl�ny s�r�s�t, az �regek k�ny�rg�s�t,  a szerelmesek egyb�sba �lelkez�s�t, ahogy lassan lehunyj�k a szem�ket, �s belet�r�dnek, a sok �ngyilkos rem�ny vesztett hangj�t, ahogy feladja. - Saj...sajn�lom - motyogtam, er�sen az als� ajkamba harapva, �k�lbe szor�tva a kezemet - Sajn�lom! - ord�tottam, elijjesztve a holl�k sokas�g�t, akik a h�somb�l lakm�roztak kicsivel ar�bb. Amikor feln�ztem l�ttam, a magam el�tt hever� holttestemet. Test n�lk�l voltam, csak a lelkem, �s semmi m�s. Balra n�ztem. A templom mellett, egy f� kereszt �llt. F�b�l kifaragva, a felj�v� nap f�nye, gy�ny�r�en k�rbe ragyogta a vonal�t. Lassan a kereszt el� l�pkedtem. Kezdtem hinni, megb�nni, szeretni. Valamik�pp szerettem volna mindenkinek vezekelni, akit eddig b�ntottam. A kereszt el�tt, l�ttam egy gyerty�t, mellette gyuf�t. Meggy�jtottam, majd h�tra l�ptem egy l�p�st, �s a tekintettem a kicsinyke kis l�ngba m�lyesztettem. V�gig gondoltva az �letem. Tudtam, hogy megfogok halni. Hogy elj�tt a v�ge. Sokat mes�ltek m�r r�la. Hogy mindenkinek m�sk�nt j�n a hal�l. Van akinek kellemes v�get �r, vannak visszont, akik nagyon nehezen elszakadni az �lett�l; nekik f�jdalmasabb. �n nem akartam hogy f�ljon. Ez�rt mindig �gy k�sz�ltem erre a pillanatra, hogy k�nnyed�n fogok b�cs�zni az �lett�l, de ez nem volt olyan k�nny�. Most m�gis f�jt. Szerettem volna, jobb �letet �lni. Ha nem is lettem volna sokkal kedvesebb, de szerettem volna v�gre �nmagam lenni, seg�teni m�sokon. V�gs�sorban, pedig Vitora gondoltam, �s �jra s�rni kezdtem. Az arcomon meg�ll�s n�lk�l potyogtak le a k�nnyek, sokkal jobban, mint ezel�tt. �gy szerettem volna m�g egy kicsit �lni...miatta. Hirtelen kivil�gosott. Mellettem, a kereszt jobb oldal�n valami angyal szer� l�ny jelent meg. Nem tudtam kivenni tiszt�n az alakj�t, de l�ttam hogy mosolyog. - Te vagy Draco? Igaz? - k�rdezte, �s az alakja �lesedni kezdett. Egy n� alakj�t form�lta. B�lintottam. - A nevem, Lara! - a kez�t ny�jtotta, �s v�g�l teljesen emberinek n�zett ki. Nem is gondoltam volna hogy nem az, ha nem l�tt�m volna az im�nt magam a sz�rnyait. F�ltem ugyan, de kezet r�ztam vele. Elv�gre, nincs mit vesztenem. M�r am�gy is hallott vagyok. - Fura egy hely ez, nem? - k�rbe n�zett - Azt mondod szeretn�l �lni m�g egy kicsit? - b�lintottam. A n� hangja, nyugat�an l�gyan csengett. Olyan volt, mint a harangok hangja. - B�rmi �ron? - b�lintottam - Kaphatsz m�g egy lehet�s�get az �letre, Istent�l. De annak az a felt�tele, hogy innent�l kezdve minket szolg�lsz. - mosolyogva b�lintottam. Azzal az angyal elt�nni k�sz�lt, de m�g a f�llembe s�gott valamit.  - �r�l�k, fiam! - azzal elt�nt, �n pedig kinyitottam a szemeimet. A tollaim feh�rre szinez�dtek, �s az �let fontoss�g�t hirdetve, boldogan verdestek, mikor teljesen kinyitottam k�nnyes szemmeimet.

Vito	~Krisz	2014.11.14. 17:26
- ... de m�r k�s�. Nincs el�g idej�nk arra, hogy ezt megval�s�tsuk. El kell b�cs�znod t�le. - mondta kifejez�stelen arccal, mire �n m�g hiszt�rikusabban kezdtem s�rni. - Nem! Nem! Ha meghalsz, �n is meghalok! Ne halj meg! Hallod? Nem! Ne hagyj itt! Draco!

Draco	~Saver	2014.11.14. 17:11
L�ttam, hogy az orvosnak, v�laszra nyil�k a sz�ja, Vito �v�lt�z�s�t hallva. L�ttam, hogy az ajkai, eg�szen pontosan form�lj�k a szavakat, m�gsem tudtam leolvasni r�la semmit. A szavak nem �lltak �ssze a fejemben, �s m�r egy�bk�nt sem �rtettem a jelent�s�ket. V�g�l m�r azt sem tudtam �n ki vagyok, hol vagyok, �s v�gk�pp nem azt, mi�rt vagyok itt. A szememre fekete, s�t�t f�tyol vet�l. Nem l�ttam semmit, csak a n�m�n kong� �ress�get magam el�tt. Tudtam magamr�l, de valahol m�g sem. M�g nem haltam meg, de nem is �ltem.

Ai	~Krisz	2014.11.14. 16:58
- Mondja m�r! - vis�tottam hiszt�rikusan. Draco nem halhat meg! �lnie kell! B�rmi �ron. B�rmit megteszek, csak �ljen. Az orvos egy ideig hezit�lt, majd v�gre kiny�gte a dolgot.

Draco	~Saver	2014.11.12. 18:27
- Vito...- megfogdtam a kez�t - B�r lenne v�laszt�som - motyogtam, de �pp hogy csak hallani lehetett. A m�reg, m�r szinte teljesen elpust�tott. A szavaim ny�gd�csel�snek hallatszottak, �s m�g �gy is meg kellet er�ltettnem magam. F�jt a besz�d, ahogy a m�reg mart bel�lr�l, de a legrosszabb, m�g is Vito elkeseredett �br�zata volt; az f�jt a legjobban. - M�r sajnos, t�l k�s� - motyogta az orvos, aki igyekezett �gy tenni, mintha egy�tt �rezne - Illetve, lenne m�g egy lehet�s�g, de az...el�g vesz�lyes. B�rmelyik �let�be ker�lhet, illetve, b�rmi v�ratlan t�rt�nhet a d�monnal. Eml�kezetes kies�s�, vaks�g,b�nul�s, n�mas�g, szinte b�rmi. Nem eleht megmondani, mi lesz az eredm�nye, olyan mint a zs�kba macska - magyar�zta az orvos - A lehet�s�g pedig, hogy...

Vito	~Krisz	2014.11.09. 20:44
- Ne mondd ezt! Nem k�rhetsz t�lem ilyet.. hogyan is tudn�lak meg�lni, ha egyszer t�ged szeretlek, te vagy a mindenem?! K�zdj.. ha m�s�rt nem is, legal�bb �rtem.. k�ny�rg�m.. Draco... Co.. szerelmem.. k�rlek.. Co.. - zokogtam a mellkas�ra borulva.

Draco	~Saver	2014.11.09. 19:37
Egy k�nnycsepp, lassan v�gig g�rd�lt az arcomon. Teljesen belet�r�dtem, abban hogy v�ge van. Lassan, sz�pen elhunytam volna, mint a gyertya f�nye, de �gy....megint harcolni akarok...de m�r t�l k�s�. - Azt akarom, hogy te �lj meg... - suttogtam - Tudom, hogy �nz� k�r�s, de... - a k�nnyt�l csillog� arc�ra n�ztem, ami a k�nnyek rejtek�ben, ugyan olyan gy�ny�r� volt mint m�skor. A m�reg hat�sa allatt is t�k�letesen �reztem rajta a b�re j�zmin illat�t, ami�rt mint mindig, most is: �lni tudtam volna.

Vito	~Krisz	2014.11.07. 18:51
- Ne r�ncig�lj m�r! Hallod?! Engedj el! - pr�b�ltam elmenek�lni, es�lytelen�l. Edgar d�h�sen r�ncig�lt be a szob�ba, ahol Draco az utols� perceit k�sz�lt le�lni. Ahogy megpillantottam az �gyon, haldokolva, a fogadalmam a semmibe foszlott. Zokogva borultam le a mellkas�ra, k�ny�r�gve, hogy ne menjen, el, �ljen, ne adja fel.  - Draco.. nem hagyhatsz itt.. te hajtod bennem a lelket.. csakis miattad �lek.. nem hagyhatsz itt.. Draco.. szeretlek...

Draco	~Saver	2014.11.07. 18:41
- Vito! Ne sz�rakozz! - ord�tott hangosan Edgar - Ha nem j�ssz most azonnal, Draco meg fog halni! - Edgar szem�b�l k�nnyek kezdtek folyni - K�rlek... - k�ny�rg�tt. Majd mikor l�tta, hasztalan, k�zen ragadta Vitot, �s akarata ellen�re, mag�val r�ncig�lta, egyenesen hozz�m. Addigra Castielnek is siker�lt ker�tenie egy dogit. - Sajnos, a m�reg nem sok�ra el�ri a sz�v�t. Kb. 30 perce lehet h�tra - jelentette ki az orvos, mintha csak egy matematikai k�pletet mondott volna el, elt�ve a szem�veg�t, a k�penye bels� zseb�be. Vicces, mennyire hasonl�tott egy h�tk�znapi orvoshoz, a fel�ll�, lila haj�t�l eltekintve. A szemem v�r�ses, lila, �s k�k v�r�gakban izzodt. �reztem ahogy a m�reg lejebb �s lejebb hatol bennem, ahogy kimarja a csontjaimat, s elpuszt�tja a sejtjeimet. A m�reg, a haland� vil�g r�kja, egyetlen nyilba z�rva. T�nyleg olyan �rz�s, mint egy r�kos peteg utols� napjainak f�jdalma, p�r �r�ba vegy�tve. - Csak kell lennie...valami megold�snak - h�pp�gte Castiel, a k�nnyein kereszt�l, szorosan fogva a kezemet

K�vetkez� 10 cikk

El�z� 10 cikk