Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Cole	~Saver	2014.10.26. 11:21
Egy nagyot sóhajtottam. - Ne sírj már... - szóltam rá Chrisre, összekócolva szőke fürtjeit. Attól hogy az ő arcát elborították a könnyek, nekem is sírhatnékom támadt. Senki sem szólt semmit. Egyedül Chris és Kyra sírása hallatszott. Back próbálta megnyugtatni Kyrat, Sam próbált úgy tenni, mintha ott sem lenne, Victor próbált megnyugodni, és nem bemosni egyet Samnek és Backnek, én pedig csak néztem Christ, s egyre jobban ráült a szívemre a keseredetség. Végül aztán egy nagyot sóhajtottam. - Öt percet kaptok - szóltam váratlanul, megtörve a némaságot. Hátatfordítottam nekik, s levágtam magam a kanapéra, mire ő beljebb sétáltak.  Sam leült mellém, Back mellé, kezével a kicsivel, a másik oldalamra pedig Chris, és Victor. Valami kellemes melegség öntötte el a szívemet, hogy így együtt ültünk ezen a kanapén, de nem változtatta meg a múltat. Azért hagytak el akkor, mert felválaltam önmagam, mert bevallottam valamit, ami fontos volt nekem. Egy család, sosem lépett volna le ezért...de ők megtették. Nekem pedig a NARKOTIKA egyet jelent a családdal. Még mindig hallgatok voltak. Úgy tűnt, keresik a szavakat, ezért gondoltam bekapcsolom a tv-t, csak úgy, figyelem elterelőnek. Valami hosszú, szőke hajú, erősen kisminkelt nő állt a tv képernyő előtt. " Kedves nézőink! Ma valami igazán különleges kis hírrel szolgálhatunk. Bizonyára, minden tv előtt ülő nézőnket érdekelni fogja. Nem is olyan rég, riporterünk, lecsevégre kapta, a NARKOTIKA volt frontemberét, Cole Agoyoanye-t, nem is akárkivel! A bandában nem régen feltánt taggal, Christian Crossal. Úgy tűnik, az énekeseknek, a banda felolszlása után se romlott meg a kapcsolatuk, hiszen épp csókolóztak, mikor riporterünk rátalált" Ebbe a pillanatban, a képernyő jobb oldali szélén, egy jó kora kép jelent meg, amin én, és Chris voltunk, amikor megcsókoltam akkor az úton. Hunyorogtam, s legszívesebben bevertem volna a tv képernyőt, de kíváncsivá tett, mi lesz még itt. "Riporterünk megpróbálta kifaggatni a két fiatal tehetséget, a banda sorsáról, de mindkét fiatalember, hevesen reagált, különösképpen Cole, aki egyébként sem a kedvességéről lett híres. Amikor riporterünk rákérdezett, születhett újra, három tagos NARKOTIKA, amibe Sam és Back már nem kap szerepet, a frontember, felemelt hanggal, igazi dühvel a hangjával válaszolta a következőket. "Back és Sam nélkül, soha többet NARKOTIKA! Ezt jól vésse az eszébe! A  NARKOTIKA, nem valami szerkrény, amiből ha kiveszel egy ruhát, belerakhatsz egy másikat! Ez egy család. Egy család, csak akkor az a család, ha ugyanazok a tagok...Míg élek, nem lesz más bandám a NARKOTIKA-n kívül, nem érdekel, milyen jó zenekarokba kapok felkérést!" Ez alapján, - folytatta a riporter nő , -  nem mostanában fogjuk énekelni hallani, a NARKOTIKA jég szívű pacsirtáját. Persze, reménykedjük, hogy ez a család, egyszer majd újra összeáll"

Christian	~Krisz	2014.10.25. 22:37
Sam.. Back.. Cole.. Victor.. most egymás ellen álltak, két csoportra osztva. Ellenségek. De.. ezt nem akarom.. nem akarom, hogy ellenségek legyenek.. azt akarom, hogy barátok legyünk, úgy, mint régen. Elvégre.. nagyon sokat köszönhetek mind a négyőjüknek. Rengeteget. A szemeimből önkéntlenül is potyogni kezdenek a könnyek, Kyrával egyetemben, aki ahogy rámnéz, szintén pityeregni kezd. Ők négyen pedig elképedve nézik kettőnket.

Cole	~Saver	2014.10.25. 22:03
- Back erősködött - motyogta Sam, de nem tűnt úgy, hogy ellenére van a dolog. - Semmi keresnivalótok itt - morogta Victor - fél éven keresztül, még csak ránk sem néztettek...még csak egy sms-t sem küldtetek! - Hé, Vic... - a karjára simítottam a kezem, de elrántotta a karját, és felpantatt a kanapéról. Sam és Back felé sétált. - Azt hiszitek, fél év után csak úgy vissza táncolhatok az éeltünkbe, mintha semmi sem történt volna? - ekkor már Chris helyén állt, mivel pehely könnyedén a háta mögé tuszkolta, Chris törékeny kis testét - Tudjátok ti, mit érzett Cole mikor ti ketten úgy döntötetek, véget vettek a NARKOTIKA-nak! - a hangja késként, hatol mindenki szívében, aki a helyszínen volt.  Felidéztem az emlékeket. Amikor bedrogoztam magam, s ahogy szerte foszlott minden. Ahogy elveszítettem Chrsit, amikor meglátogattuk a börtönbe, amikor ígéretett tettem....lepörgettem magamban, onnantól kezdve, hogy Sam és Back kiviharzott az ajtón, miután kitudódott, hogy én és Chris együtt vagyunk. - Hagyad, Vic... - suttogtam, lefelé hajtott fejjel, de Victor mintha meg sem hallott volna. - Bedrogozta magát! Majdnem megölte magát miattatok!! - ebben a pillantban, óriásit emelt a hangszínén. Hát persze. Neki ez hatalmas seb a szívén, még mindig. Back szóra nyitotta a száját, ami még nagyobb dühre gerjesztette Victort. - Sosem bocsátom meg nektek...meg is halhatott volna...ne tegyetek úgy, mintha semmi sem történt volna - Hé, Vic... - léptem oda mellé - Semmi baj, oké - rámnézett. Csendben maradt. Úgy tűnt, át engedi nekem a pályát. - Mit akartok? - kérdeztem tőlük, a szemükbe nézve. Rezenéstelen maradt az arcom, mindvégig amíg őket néztem. Nyoma sem volt, a vidámságnak. Furcsa. Egész eddig, azt vártam, hogy újra lássam, őket...de most...csak haragot érzek magamban.

Christian	~Krisz	2014.10.25. 21:29
- Sam? Back? És.. - néztem le Sam karjában ülő kölyökre. Mind teljesen megváltoztak. Sam megnövesztette a haját, és lazán hátrafogta, valamint semmit nem nőtt, Back pedig vágott belőle, és átfestette gesztenyebarnára, valamint már megint nőtt vagy 10 centit. Elképedve bámultuk mind a hárman őket.  - Kyra. A kislányunk. - mutatta be Back a lányát mosolyogva.  - Mégis, mit kerestek itt, fél év után? - döbbentünk le.

Cole	~Saver	2014.10.25. 21:21
- Tudod, Chris... - fintorogtam kelletlenül. azt akartam mondani, hogy tulajdonképpen, nem is vagyok éhes, de széles mosollyal az arcán elém tette az ételt, s képtelen voltam nemet mondani. Halványan vissza mosolyogtam rá, s szónélkül enni kezdtem, Victorral együtt. Majd mikor végeztem, elterültem a fotelben. - Most aztán dugig vagyok - néztem Victorra, aki helyeslő mosollyal nézett rám. - Mindjár elalszok - sóhajtottam, mikor hirtelen, kopogtatni kezdtek az ajtón. Az ajtó felé fordultam, mikor Chris az ajtó felé lépett, hogy kinyissa az ajtót. A döbbenet ült az arcomra, az arcára, és Victor arcára is, amikor kinyitotta az ajtót.

Christian	~Krisz	2014.10.25. 21:14
- Örülök neki. - mosolyodtam el, és finoman az ölébe ültem. - Éhesek vagytok? Főzzek valamit? - kérdeztem, és meg sem várva a válaszukat, nekiálltam a hűtőben keresgélni. A hűtő - különös módon - tele volt mindennel, így nem eset nehezemre, hogy előkészítsem a spagetti hozzávalóit, majd meg is főzzem azt, tejföllel, és egy kis sajttal díszítve. Mikor elkészült a főztöm, mosolyogva megterítettem a kis asztalra, és feltálaltam az ételt. - Gyertek, egyetek. - hívtam mosolyogva őket.

Cole	~Saver	2014.10.25. 12:49
Miután jól kisírtuk magunkat Victorral Chris vállán, amíg Chris folymatosan azt hajtogatta, hogy semmi baj, meg hogy ne sírjunk, minden renben van. De jó darabig hajthatatlanok voltunk. Erősen furtam a fejem Chris vállába, míg ő nyugtatóan simogatta a fejemet, amitől csak még inkább sírhatnékom támadt. Mikor aztán végre - valamilyen csoda folytán , - a könnyeink apadni kezdtek, s teljsen szárazzá vált az arcunk, Chris csinált mindhármunknak egy meleg teát, míg mi a kanapén ülve próbáltunk magunkhoz térni. Perceg teltek csak el, mégis több órának tűnt, az az idő, míg Chris vállán sírva kiadtuk magunkból az egész fél éves terheket, s az alatt, hogy Chris elkészítette a teát, s elén rakta. Olyan érzésem volt, mintha aldutam volna egy jót a kanapén üldögélve. Mindketten összerezzentünk, mikor chris lerakta elénk a teával teli csészéket, ő maga pedig közénk ült. A fejem fölé nyújtottam a kezemet, s jó kedvűen elnevettem magam. Nem is emlékeztem már, mikor nevettem ilyen önfeledten utoljára. Lehet, hogy még soha mindez ideáig. - Jajj - a tarkómra tettem a kezem, miután nyújtóztam egyett. Egy nagy levegőt vettem. Éreztem ahogy elterül  a tüdőmben. Most valamiért nagyon kellemesnek tűnt, ez a felettéb egyszerű dolog; lélegezni. Boldoggá tett, maga az élet. - Köszönöm - mosolyogtam Chrisre, aki értettlenül nézett rám, Victorral egyetemben, aki talán még nála is meglepettebb volt. Egyikük se látott még, így nevetni, ahogy az előbb. Egyszerűen, nem passzolt hozzám. Egyikük se tudott volna - valószínűleg - ilyen önfelett vidámsággal elképzelni. De most... - Boldog vagyok - jelenttem ki, a plafonra nézve. Boldognak éreztem magam, pedig semmi sem volt a helyén. Chris még ugyan úgy a bátyja fogságában raboskodott, elzárva tőlem egy arany kalitkába, a NARKOTIKA még mindig nem volt egyben, Victor még mindig egy olyan munkát végzett, ami egyáltalán nem hozzá méltó volt, s azóta se láttam se Samet, se Backet. Valmiért, mégis mindez, most valamiért olyan aprónak tűnt, hogy nem értettem, miért fájt a fejem miattuk.

Christian	~Krisz	2014.10.18. 14:44
- Ne aggódj. Már nem haragszok. Fél év után végre újra együtt lehetek vele, ellenállva a bátyámnak. Már nem vagyok rád mérges, sem pedig folytonosan féltékeny. - mosolyodtam el, majd Cole-t is magamhoz húztam, hogy ne egyedül pityeregjen. - Ne sírjatok. Semmi baj nincs.

Cole	~Saver	2014.10.18. 14:21
Elvigyorodtam. A konyhába araszoltam, és onnan figyeltem tovább az eseményeket, ami meglepett, de legfőképp érthetetlen volt a számomra. Victor szemei hatalmasra keregettek, mintha legalább angyalt látna. - Christian... - suttogtam a nevét, olyan átéléssel, hogy azt hittem percek kérdése és szerelmet vall neki. A szemébe könnyek gyűltek, és szorosan magához ölelte Christian vékonyka kis testét, ami szinte elveszett Victor erős karjai között. - Christian! - suttogta mégegyszer, hozzá dörgőlve az arcát Christianéhoz. A hangján hallani lehetett, hogy sír. Az alatt a majdnem egy év alatt, ez az egyetlen érezelem, amit a felszínre jutatott magából. Nem értettem miért pont most, és miért is sír. Elkerekedett szemekkel, tátra nyitott szájjal álltam a konyhapult előtt. Nem értettem Victort. Aztán rájöttem. Azért örül ennyire Chrisnek, mert tudja mennyit jelent nekem. Azért örül neki, mert azt reméli, neki köszönhetően visszanyerem majd önmagam, a NARKOTIKA nélkül is.   - Victor... - suttogtam, mély átéléssel, azt éreztem, mindjárt én is sírni fogok. Chrisnek fogalma sincs, milyen nehéz nélküle élni.   - Bocsáss meg hogy bántottalak, hogy elakartam tőled lopni Colet, sajnálom, és ne haragudj! bármit megteszek, csak maradj vele, örökké! - könyörgött Victor, még mindig Chrishez dörgölőzve.

Christian	~Krisz	2014.10.18. 14:06
Hangokat hallottam a lakása felől. Tehát Victor még mindig vele lakik. Cole kinyitotta előttem az ajtót, én pedig megköszönve besétáltam, és csak bámultam a nappali közepén forgó Victort, aki jelenleg felismerhetetlen volt számomra, mégis tudtam valahol, hogy ő az.  - Helló, Vic. Rég találkoztunk. - ültem le az étkező egyik székére, miközben Cole bezárta maga mögött az ajtót. Victor döbbenten állt meg, és hunyorogva figyelni kezdett engem, közelebb araszolva hozzám.  - Te meg ki a fene vagy? - vakargatta az állát.  - Lehetetlen, hogy ne ismerj, drága riválisom. - vigyorodtam el huncutul.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk