|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Demon Love |
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.07. 14:03 |
- Mi a franc? - esett ki a kezemből a tál, amivel a testem locsoltam. - És engem ez hol érint? Átjáró vagyok, nem démon. - mondtam halkabban, hogy mások ne gondolják azt, hogy a levegővel beszélek. Ugyanis rajtam kívül még mindig senki sem látta Edgart. - Már nem érdekel, hogy mi lesz vele.. - mondtam még egy fokozattal halkabban. Ellent mondok magamnak. Szuper. De átjáró létem lévén nem szabadna aggódnom egy démonért.. Dracoért.. akibe sikerült addigra beleszeretnem, mikor már nem lehetett egyáltalán az enyém.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.06. 16:56 |
- Vito! Gyere...Gyorsan... - vágta ki Edgar az ajtót, mikor elért az Átjárók fürdőszobájáig - Muszáj... - hangosan lihegett a sok futástól, és alig lehetett megérteni amit mond, de ha füllelt az ember, kivehetőek voltak a szavai. Majd az utolsó sorok nagy levegő vett, hogy teljesen érthetően mondhassa.
- Draco haldoklik! - az arcára kiült az egyértelmű kétségbeesés, jelezve: nem szórakozik.
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.05. 19:17 |
Letéve a tálat az előtérben, kibontakoztam a ruháimból, és egy törölközőt tekerve a derekamra, beültem a többi átjáró mellé a közös fürdőkádba. A víz átjárta a bőröm, én pedig sóhajtva pihentem, majd egy sámlira ülve, ahova a tálat tettem, nekiálltma hajat mosni, és lemosni a testemről a habot, amikor ismerős hangot hallottam.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.05. 19:11 |
- Hé, Edgar! - megragadtam a ruhája ujját, mikor orvosért készült menni. Nem akartam orvost. Nem akartam meggyógyulni. Pont hogy most, jóléreztem magam.
- Csak kérlek, hívd ide Vitot... Elakarok tőlle búcsúzni... - motyogtam. Edgar engedelmesen bólintott.
- Castiel! Te menj orvosért! Megfogod ismerni melyik az. - magyarázott Castielnek, aztán elsietett Vito után.
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.05. 18:40 |
- Ajj már. Ezzel semmit sem értetek belőle. - motyogja halkan, a nyakamba mászva, átölelve a vállam.
- Nem baj. Elég, ha azt tudod, hogy a nevem Vito. - tápászkodtam fel, lefejtve a kezeit rólam. - Megyek tusolni. Te tanulj. - mondtam, majd az asztalomon heverő tálat magamhoz véve - amibe sampon, tusfürdő, törölköző, szivacs volt - kiléptem a szobából a folyosóra, és a közös fürdőbe mentem, hogy lemossam magamról az izzadtságot, és a paradicsomot.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.05. 18:33 |
Tompán hallottam a körültöttem lévő zajokat. A fejeme egyetlen egy nevet skandált, ez volt az, ami életben tartott. Semmi más nem akartam, mint még egyszer utoljára látni Vito mosolyát, és azt érezni, ahogy egy hatalmas nyilat a szívembe lő. Azt akartam, hogy valaki hozzá hasonló végezzen velem.
Castiel sipákolt, sírt, majd valamien érthetetlen módón, összekapta magát, felkapott a földről, és elkezdett vissza felé sétálni velem a koleszig, amikor összefutottunk Edgarral. Nem értettem tisztán a szavait, de levágtam, hogy megszidja Castielt, elmagyarázza neki, hogy mi is vagyok, majd érzékeltem, ahogy az otthonunk felé; a pokol felé haladunk.
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.05. 18:20 |
Hallottam a vadászokról. Könyörtelen, átjáró lázadók. Nem kímélnek se az embernek, az átjárónak, illetve a démonnak. Csakis egymásnak.
Az éj leszállt a földre, vagyis inkább a pokol és a föld közötti helyre. Nem tudom, hogy miért, de ez a hely nem hasonlít cseppet sem arra a helyre, amelyet pokolnak nevezünk. És a hangulata sem olyan. Teljesen más. Búsan ültem az íróasztalomnál, újdonsült szobatársammal, Mephisto-val, akinek direkt volt ilyen démoni neve. Ő az emeletes ágy alsó fokán fetrengett, miközben az ágyát igazgatta, hogy legyen a legszebb. Én egy füzet felé hajoltam, amelyet csak „Draco füzetnek” hívtam és eddig 5 oldalt teleírtam gyönygbetűkkel, végig csak egy szót használva. Draco.
- Héééé... várj, kitalálom.. Vi! Kitaláltam, ugye? - lépett a hátam mögé Mephisto, és nézni kezdte a füzetet. - Váo, visszautasított szerelem, ezért teleírkálod a nevével, hátha ezzel beléd szeret? De old school. - vigyorodott el, és rakoncátlan, feketés fürtjei meglebegtek, miközben világoskék szeme boldogan csillogott.
- Ez nem az. - mondtam csendben, becsukva a füzetet, eltéve a többi közé.
- Hát akkor? Csak van oka. - tette a tarkójára a kezét a nálam jóval magasabb srác.
- Egyszerűen csak le kell írnom. Ennyi. - és nem tettem hozzá azt, hogy mert „szeretem”.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.02. 11:24 |
Elégedetlen pofát vágtam. Nem éppen erre számítottam...
Kelletlenül leugrottam a dobozokról, amiken addig ültem, majd a pokol kijárata felé sétáltam. Hallottam, ahogy Edgar Vito nevét kiabálva utána fut, de nem foglalkoztam vele, csak mentem, bár magam sem tudtam hova, hiszen nekem itt van a helyem. Valahogy még sem vágytam most közéjük. Olyan távol akartam kerülni Vitotol, és az emlékétől, amilyen távol csak lehetett.
Amikor aztán vissza értem az iskolába, az utam a kolesz szobába vezetett, lévén, hogy semmi kedvem nem volt, beülni egy földrajt órára, amit a legjobban rüheltem az összes közül. Hiába kerestem valahányszor a térképen a poklot, meg a mennyországot, sehol sem találtam, és amikor felhívott a tanár, és elmondtam neki, hogy hibás ez a térkép, kiröhögött, és azt merte a pofámba vágni, hogy pokol, mennyország, vadászok, és átjárók nem léteznek.
- Senpai! - köszönt a szokásos izgatottsággal Castiel, aki addig az alsó ágyon üldögélt. Mikor meglátott felpattant, és meghajolt.
- Mondtam már, hogy hagyd ez a formázást - beletúrtam a hajába - A hideg ráz ki tőlle - leültem az ágyára. Pár perccel előbb, azt mondtam Edgarnak, hogy ha vissza érek, ellátom Castiel baját, de most valahogy nem volt kedvem, olyasmit csináln vele.
- Figyelj csak... - kezdtem lassan, elnyújtozva az ágyon - Mi lenne, ha ma elmennénk egyet kempingezni - arra gondoltam, hogy ha már Vitoval nem tudtuk elmenni végül, akkor elmegyek vele, és majd azt képzelem, hogy Vito van ott helyette. Igen, ez lesz a legegyszerűbb
- Se...senpai... - motyogott, paradicsom vörös arccal - megtisztelnél vele - meghajolt.
- Rendben. Akkor... - sóhajtottam - induljunk is - elvettem a sarokban álló hatalmas táskát, és belepakoltam egy csomó holmit, ami majd kelleni fog.
Castiel izgatottan toporgott az ajtóban, és várta, hogy induljunk, míg végre benem teljesült a kívánsága. Elmentünk a Vito háza melletti erdőbe, fölvertük a sátrat, tüzet raktunk, beszélgettünk, és furcsa módón, egész jól éreztem magam a közelségében, azok után, hogy a tűz mellett sikerült egy kicsit felóldódni. Jó érzés volt, valaki olyasvalaki mellett lenni, aki nem veti a fejemre a hibáimat, aki nem ítél el amiatt, aki vagyok.
Hirtelen viszont mozgást hallottam a melletünk lévő bokroból.
- Mi volt ez? - hallgatózni kezdtem. Újra hallottam, ezúttal erősebben, és talán közelebről, a lépések zaját a bokorból.
- Castiel, menj a hátam mögé! - löktem gyorsan a hátam mögé, pont abban a pillanatban, mikor egy vadász elő ugrott a bokorból, és belém lőtte a nyilát. Aztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek, én pedig Castiel karjába hullva vérezni kezdtem. Ugyan az nyíl volt, ami meglőtt, amikor Vitot elrabolták. Szóval, ahogy számoltam, csak pár percig fog fájni.
|
Vito |
~Krisz |
2014.11.01. 21:37 |
Mikor mentem volna vissza a szobámba, valami a fejemnek csapódott, és az a valami csakis egy paradicsom lehetett. A hajamba túrtam, kiszedve a paradicsom maradványait, majd Dracora mosolyogva megköszöntem a paradicsomot, majd a számba vettem és megettem, majd eliszkoltam, hogy ne dobhasson meg újra.
|
Draco |
~Saver |
2014.11.01. 21:15 |
- Tudod mit, Edgar... - felülletem az Átjárókkal szembeni dobozok tetejére, amibe kemény kápszerek lapultak - játszunk olyant, amit mindig szoktunk... - kezembe vettem egy paradicsomot - Dobáljuk meg őket - egyenesen Vito fejének dobtam, csak hogy végre rámfigyeljen, és rá villanthassam, önelégült, cinikos vigyoromat.
|
| |
|
|