Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Ai	~Krisz	2014.12.05. 20:25
- Rendben. - mosolyodtam el, és az ölében ülve, a mellkasának támasztottam a fejem, és hallgattam a zajokat, melyet a természet okozott. A lágy szellőt, a repülőt az égen, a madarak ciripelését, a szálló bogarak búgását, és az ő lélegzetét, valamint szívdobbanásait, amelyek pontosan együtt dobogtak az enyémmel.  - Az orvos.. azt mondta, hogy hamarosan rendbe jövök. Csak addig ne vegyem le a kötést. És neked sem szeretném megmutatni.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 20:19
- Van itt egy pár családi ház... - néztem körbe, mint aki tényleg komolyan beszél - Melyikbe szeretnél bekopogni? - felé fordítottam a fejem, s még úgy kb. egy percig, még komoly arcot vágtam, majd elmosolyodtam, és a vállába fúrtam a fejem. - Csak maradjunk így, rendben? Még egy kicsit. Aztán, utána... - sóhajtottam. Szerettem volna, mégegy kicsit magamon érezni a szél lágy süvítését, miközben a karjaim között tartom.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 20:16
Halkan felnyögve támaszkodtam a vállának, majd finoman megnyalva a fülét, belesuttogtam.  - Menjünk.. egy szobába.. itt nem szabad.. - ziháltam, miközben éreztem forró ujjait, amely a magam forró bőréhez ért. Elpirulva húztam ki a kezeit, majd megpusziltam azokat.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 19:54
Élveztem, nyelve édes táncát a számban. Egyre jobban megfeledkeztem a küll világról, hogy ki is vagyok, és hol is vagyok. Egyedül a pillanat létezett, s az édesen vibráló érzés a testemben. Gyengéden a dereka köré fontam a karomat, biztosan tartottam, ajkaim pedig lassan a nyakára vándoroltak, még jobban felforrosítva amúgy is égő bőrét.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 19:37
Elmosolyodva, könnyes szemmel, pirultan néztem fel rá.  - Köszönöm. - mosolyogtam, majd lehunytam a szemem, ahogy Ito ajkai közeledni kezdtek az enyém felé. Ép karomat kinyújtva átkaroltam a nyakát, és beletúrtam hófehér hajába, miközben a nyelveink örömtáncot jártak, felderítve a másik ajkának zegét-zugát. Elpirulva nyitottam ki a szemem, mikor éreztem, a talaj már nincs alattam, helyette Ito erős karjai tartottak a levegőben, magához húzva engem. Lábaimat a derekára kulcsolva kapaszkodtam belé, miközben ő hátrálni kezdett a szökőkút felé, végül leült a szélére.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 19:18
- Istenem - sóhajtottam fel. Kitámasztottam magam, és teljesen hátra hajoltam, a fejem három centi híjján a fölszökő víz alatt volt. Lehunytam a szemem, hogy ne süsse ki a nap, s igyekeztem beszívni a nyár, s Ai rózsa illatát, amiért bármire képes lettem volna. A szívem öröm kalapálásba kezdett, ahogy a polómba markolt, és a mellkasomnak döntötte a fejét. Az ereimben pezsgett a vér, s egészen úgy éreztem, mintha újraélednék. Annyira könnyűnek éreztem magam, mintha eggyé válltam volna a levegővel. Csak azt szerettem volna, hogy örökre így maradjunk. Sosem éreztem még ilyesmit, de azt akartam, hogy ez a szívet melengető érzés, soha se múljon el. - Szeretlek - suttogtam.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 19:15
Könnyes szemekkel néztem a lapra, majd Ito pirult arcára, és újra a füzetre. Elpirulva álltam fel, és közelebb lépve hozzá, fejem a mellkasának döntöttem, és a pólóját megmarkolva pityeregtem immár örömömben.  - Szeretlek.. én se ismerlek nagyon.. de idővel meg foglak. - motyogtam, miközben a foltot néztem a pólóján, amit a könnyeim okoztak, és megmutatta meztelen, izmos testét.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 19:04
Egy nagyot nyeltem, nehezemre esett megszólalni. Lapoztam egyett, s nagy betűkkel - amik beterítették az egész lapot , - leírtam, hogy 'I love you'. - Kínosan érzem magam... - motyogtam, még mielőtt elé toltam a lapot. Akármit mondhatott, én akkor is hibásnak éreztem magam, és vezekelni akartam. Lassan elé csúsztattam a füzetett. Megint nagyot nyeltem, majd lassan felé fordítottam a fejemet. - Lehet, hogy azt hiszed csak szórakozok, mert az elején, még nagyon az elején, én is azt hittem, nem lesz ez több, csak egy jó móka. De a helyzet az, hogy ez az egész, kezd halálosan komolyra fordulni... - a szavak, kavarkogtak a fejembe, s alig akartam mondattá alakulni, mégis, valahogy határozottnak tűnt a hangom, mikor megszólaltam - Még mindig nem is ismerlek, mégis, lassan teljesen rabul ejtesz, és fogalmam sincs, még mindig nincs, hogy miért... - motyogtam, most valódi gyengeséget tükrözve a hangomban. Gyengeséget, mert az érzélmekkel mindig hadi lábon álltam. Nem értem őket, nem tudom kifejezni őket, mert sosem próbáltam még elmondani senkinek. Most pedig, bajban vagyok emiatt.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 18:42
A felhúzott térdeimre támasztott kezeimbe fúrtam a fejem, és úgy zokogtam, megrázva azt, ellenzésképpen. Annyira rossz, hogy így kell véget érjen. Egy véletlen baleset miatt. - Nem akarom.. szeretlek.. nem akarom, hogy vége legyen.. - zokogtam halkan, átáztatva a kötésem.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 18:26
Nem tudtam, miként kéne reagálnom. Ezt a varriációt, egyáltalán nem vettem számításba. Mégis, úgy gondoltam, ha így folytatódna, minden rendben lenne. De így csak még inkább szégyelltem magam. Képtelen voltam tiszta lelkiismerettel odamenni, s úgy tenni, mintha ártatlan lennék. Miután sikeresen magamhoz tértem a másodpercekig tartó sokktól, csak némán leültem a szökökút hozzám legközelebb eső részére. Elővettem a füzetet, meg a tollat, s némán írni kezdtem, miközben az agyam másik fele, eltávolodva művemtől, valahol egész máson jár. Furcsa párhuzam volt, hogy róla írok - Thomas név alatt , - miközben rá gondolok. - Sajnálom... - motyogtam végül, hosszú idő elteltével. Alig hallható volt, máskor oly erősen csengő hangom. Felmerült bennem, hogy meg sem hallotta, de minél több idő telt el a válaszáig, annál inkább azt éreztem; talán nem is kellett volna mondanom, így tehát nem ismételtem meg megint. - Talán tényleg jobb lenne ha békén hagynálak... - motyogtam, inkább magamnak mint neki, miközben még mindig írtam az Írásnaplómba a tegnap eseményeit.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk