|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Love the strings |
|
Cole |
~Saver |
2014.10.18. 10:29 |
Széles mosolyra húztam a számat, Chris kiborulása láttán. Sosem gondoltam volna, hogy képes így kiállni értem. Szembe ment a bátyjával is. Igazi kis lázadó lett belőlle.
- Tudod, nagyon rossz hatással vagyok rád - a hangomon átszűrődött a vidámság. Anélkül hogy hátra nézett volna, tudhatta hogy fülig ér a szám.
- Tetszik ez a kis vadóc stílusod - jelenttem ki, mint valami nagyon fontos megállapítást, mikor a ház elé értünk.
Chris elé húzódtam, hogy ki tudjamnyitni a lépcsőház ajtót. Utána pedig már csak a lépcső sorok következtek, amik a lakás ajtóig vezettek.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.14. 18:59 |
- Menj az utunkból Alden. - szóltam rá, de ő nem mozdult, vagyis inkább mozdult, de velünk együtt, így folyton az utunkban állt. - Elmondom mégegyszer. Menj az utunkból. - sziszegtem.
- Nem fogok veled menni! Fél évig eltaszítottál tőle. Tudom, ez egy ígéret volt, az ellen nem tudtam mit tenni. De már nem vagyok gyerek. Felnőttem. Tudok ésszerű dolgokat tenni. Én soha nem kényszerítenélek téged, hogy elszakítva legyél a feleségedtől! Tehát te se szakíts el a vőlegényemtől. - sziszegtem, magam után húzva Cole-t, egy másik utat keresve a házhoz.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.14. 18:38 |
A tenyerem közé vettem az arcát, és olyan gyengéden, mint még soha, olyan lágyan csókoltam meg. Hosszan, s nyugtatóan, békeséget, és szeretet sugározva.
- Soha nem foglak elhagyni. Még akkor sem, ha te akarsz majd menekülni előlem. Elérem majd, hogy újra belém szeress - mosolyogtam rá. Aztán egy óvatos csókot nyomtam az arcára.
Erősen magamhoz öleltem, megcsókoltam a nyakát, aztán a füléhez emelve a fejem, suttogtam:
- Bocsáss meg, hogy nem voltam melletted - akaratlanul is újból belegondoltam, mi mindent pazaroltunk el. Mennyi mindent csinálhattunk volna, abban az elvesztegetett, fél évben.
Elmehettünk volna állatkertbe, vidámparkba - bár utálom a vidámparkokat - , elmehettünk volna kempingezni, valahova külföldre, világot látni...Tök mindegy mit csináltunk volna, és hova mentünk volna, ha vele megyek, bárhol jól érzem magam. Ehelyett, abban a fél évben, gyakorlatilag feleslegessé vált a létezésem.
- Gyere, menjünk - sóhajtottam, ellökve magamtól. Felvettem a földről a melelttem lévő nadrágomat, pillanatok alatt magamra kaptam, az után pedig kézen fogva Christ, fordultam rá az útra, ami haza felé vezetett.
Csöndben sétáltunk egymás mellett. A nap szépen lassan, kezdett eltűnni a szemünk elől, de még egy kis narancssárga fél gömbként, az égen ragyogott. Felette az ég már a piros különböző árnyalatait festették.
Elgyönyörködtem a tájban, s mikor újra előre, az út irányába néztem, Alden állt előttem. Megtorpantam, s félelem lett úrrá rajtam. Összehúztam a szemöldökömet, és erősebben szorítottam Christian kezét, még akkor is, ha tudtam, nem sokat érek el vele.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.13. 21:30 |
- Ahn.. Cole.. szeretlek.. szeress.. mindig.. - nyöszörögtem, miközben magamra rángattam a gatyát, és Cole ölelésébe vetettem magam. Annyira jó újra látni őt, és csakis az övé lenni. Akár egy álom. Vagy lehet, hogy ez tényleg csak egy álom? Egy álom, amely csak tönkre akar tenni, és elhitetni velem, hogy ez már soha nem fog megtörténni? Erősen megcsipkedtem az arcom, kipróbálva, hogy alszok-e. De nem. Éreztem a fájdalmat, és az ő érintését is, valamint a pillantását, amellyel azt figyeli kuncogva, hogy mit művelek.
- Cole.. ez csak egy álom? El fogsz tűnni?
|
Cole |
~Saver |
2014.10.13. 19:58 |
Hirtelen lelassult, megfeszült a testem. Kilöveltem magamból, Christian testébe a nektáromat, az élvezettől. Éreztem ahogy ő is újra kilöveli magából a fehér anyagot, ami beborította a mellkasomat.
Lassan kihúztam belőle a szerszámomat. Lenyalogatta a mellkasomról a fehér anyagát, mire én, - még mielőtt lenyelhette volna - felemeltem a fejét, és megcsókoltam, hogy a számomra oly édesnek tartott nektárja szét árathasson a számba.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.13. 19:10 |
Még mindig sokkal kisebb voltam nála. Mind testileg, és fegyvereink méreteit is figyelembe véve. Térdét alám csúsztatta, hogy könnyebb legyen nekem, így arra támaszkodtam, miközben a nyakába kapaszkodtam.
- Ahnyira.. Szeret.. hlek.. - nyögtem túlcsordulva, majd az ingem el lett árasztva a fehér anyagommal. Élvezve sikoltottam, miközben a fegyverem újra teletöltődött, és Cole tempójának köszönhetően hamarosan újra a csúcson voltam.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.13. 16:44 |
A hátam mögött lévő falnak támasztottam a hátamat, kifelé nyomva a csípőm. Élveztem ahogy a mennyekbe repít, miközben én próbálom tágítani hátulról. Azt mondta, legyek vele gyengéd, de kétségeket éreztem magamban afelől, képes vagyok e, gyengéd lenni, a hosszú idő után. Kivagyok éhezve rá, mindenére.
Lassan éreztem ahogy teljesen teli csordulok, ahogy odalent nyalogat. A kezeinél fogva, erősen a falnak nyomtam a testét. Szenvedélyesen megcsókoltam, hagytam pár percet, hogy égnek meredő műszereink egymást kényesztessék, míg én az ajkait, és a nyelvét nyalogattom, aztán eltávolodttam tőle a testemmel, egy egészen kicsire, azt követően pedig tövig nyomtam magamba, és elkezdtem digtálni a gyors tempót, ami fél év kihagyás után dukált.
Szűkebb volt, mint régen, annak ellenére, hogy azóta rendesen kifejlődött mindene. Szorított odabent, amitől halkan szisszegtem, de nem zavart. Igazából, még élveztem is. Égetett, és tompolt belül, miközben egyenletesen nyögött, a testem ütemes mozdulataira.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.08. 18:09 |
- Nh.. Cole.. - dőltem a mellkasára, és mindenem neki adva, átadtam magam az élvezetnek. A kezei simogattak minden érzékeny pontomon, ahol csak lehetett, és azidő alatt, amíg Cole gyönyörben részesített, igen érzékennyé váltak. Ujjai becsusszantak a nadrágom alá, hátulról, és megmarkolta azt. - Nh.. ahn.. - nyöszörögtem. Én is örömbe akarom részesíteni. Letérdeltem elé, félig letolt nadrággal, és bíbelődni kezdtem az övének csatjával, majd kibontottam. Elérzékenyülten kezdtem nyalogatni a hegyét. Még mindig nem fért a számba. Kezeimmel a labdáit markolásztam, miközben a kezeimmel hatalmas férfiasságát tartottam, és nyalogattam az ívét.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.08. 17:41 |
Kezem a nadrágjára csúszott, erősen dolgozták merevedő szerszámát, ami kicsivel nagyobb lett, mióta utoljára láttam. Alig vártam, hogy ne fedje textil.
Szenvedlyesen csókolgattam a nyakát, miközben a szabad kezemmel,a mellbimbóját csavargattam, mire ő izgatottan nyögdécselni kezdett.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.08. 16:01 |
Elpirulva kapaszkodtam a nyakába, miközben a keze az iskolai egyenruhám alá csúszott. Meglepetten nyögtem fel aprót, majd a vörös képemet Cole pulcsija mélyére rejtettem.
- Itt? És most? - nyöszörögtem. Nem voltam hozzászokva a szabad ég alatti szeretkezésekhez. - Legyen. De legyél velem gyengéd. A hátsóm elszokott a dologtól. - mondtam halvány mosollyal, miközben végigsimítottam a pólón át az izmain, amelyek kemények voltak. A teste hívogatott, és mintha csak arra kérlelt volna, hogy „Gyere Chris, ismerj fel engem, engem, amely annyira egybeolvadt veled.” A szívem őrült tempóban kalapált, és a testem is elkezdett a felizgulás útjára lépni. Egy év óta először.
|
| |
|
|