Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Ai	~Krisz	2014.12.05. 18:20
- Itachi.. gyere ide.. kérlek.. - néztem rá. Már akkor éreztem, hogy ő az, mikor meghallottam a lépteit. A férfias kölnije, amely keveredett bőrének örjítő illatával, azonnal felismerhető volt. A kötésen keresztül pislogtam rá mindkét szememmel. Most nem szemüveget hordtam, hanem kontaktlencsét. Könnyes szemekkel pislogtam rá, és csakis arra vágytam, hogy a karjai védelmében tudhassam magam. - Gyere ide.. légy szíves...

Itachi	~Saver	2014.12.05. 18:00
Reggel a szokásos módon csengett az ébresztőm, de csak lecsaptam. Semmi kedvem nem volt iskolába menni, ennek megfelelően, nem is mentem. Próbáltam vissza aludni, minden erőmmel, de hiába. Attól a perctől kezdve, hogy a szememet kinyitottam, csak egy nevet suttogtam magam újra meg újra, aminek most, az ágyban fekve, a teknap történtek párhuzamában több millió értelme volt. Olyasmi, mint a fekete-fehér. Nem mint valami jó a rosszban, hanem inkább remény, amit elnyom a reménytelenség. Elterültem az ágyon, lerugva magamról a takarót, a szemem elé téve a karomat, hogy ne süsse ki a nap, tépelődtem magamba. Így vissza gondolva, még csak egy üzenetet sem hagytam. Valamit azért, igazán mondhattam volna. Arra gondoltam, talán mégis csak elmegyek abba az isten verte iskolába, hogy találkozhassak vele, hogy mondhassak neki valamit, aminek köszönhetően talán nem utál meg véglegesen. De pont ezt nem akartam. Kínosan magyarászkodni, mentegetőzni, miközben tudom, hogy igen is minden az én hibám. Joga van megvetni, negem pedig nem áll jogomban mentegetőzni. Lehunytam a szemem, egy hatalmasat szippantottam a kellemes nyári levegőből, miközben Ai eszméletlen kellemes illatára gondoltam, s talán ennek köszönhetően, de mikor behunytam a szemem, egészen úgy tűnt, mintha ott feküdne mellettem, alig egy centire. Őrítő volt a tudat, hogy csak a képzeltem játszik velem. Nem volt menekvés; látni akartam... Kikászálódtam az ágyból, magamra kaptam egy ilyesztően egyre fehér pólót, ami teljesen feszes hasamra fesült, és egy farmert, ami a pólóval ellentétben, elég lezser volt. Magamra húztam egy fehér zoknit, a cipőmet, a hátamra kaptam a táskámat, amibe az Írásnaplóm, meg a tollam pihent, és elindultam a tegnapi park felé. Meglepődtem, hogy milyen jó a memóriám. Gyalog eltaláltam ugyan arra a pontra, annak ellenére, hogy tegnap voltam ott elöszőr. Kisebb siker élménynek tuttam be, de a lelkesedésem hamar lelohadt. Amint rákanyarodtam a parkba vezető útra; újra éltem a tegnapot. A csodálatos idillt, amit bár újra élhettem volna - ahogy szerelmet vall, ahogy csókolózunk, ahoyg az ujjaim az arcát simogatják , - mindaddig, míg le nem esik arról a bizonyos almafáról. Onnantól pedig, nem igazán emlékeztem semmi igazán jóra. Egyenesen belebizsergett a testem az emlékektől. De ez a hely, összeségében, mennyországunk egyetlen színtere volt. Tegnap történt, mégis úgy kapott el a nosztalgia, mint ha már vagy egy éve lett volna, mikor kiejtette száján a bűvős szót. Mikor arcán kövér könnycseppek gorultak végig, miközben szerelmet vallot. Azt kívántam, bár vissza mehetnék akkorra... S ebben a pillanatban, megpillantottam édesen alvó arcát. Megtorppantam. Azért jöttem ide, mert emlékezni akartam. Mert írni akartam. Mert kiakartam írni magamból a fájdalmat. Nem pedig azért, hogy még több fájdalmat okozzak neki és magamnak. Megfordult a fejembe, hogy vissza fordulok, de akkor hirtelen megmozdult.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 17:48
Zokogva szedegettem ki az apró szilánkokat a szemem körül, és átkoztam Ito-t, amiért nem jött legalább segíteni kiszedni azokat a fránya apró szilánkokat. Fél óra elteltével anya bejött, és segített kiszedni a szilánkokat, majd elvitt a sebészetre, ahol alaposan megnézték, bevarrták, ahol kellett, és bekötötték. Másnap csendbe sétáltam az iskolába. Igazából fel se akartam kellni, de anya erősködött. De ahelyett, hogy iskolába mentem volna, kerülőt tettem, és a tegnapi park irányába léptettem, majd a szökőkút tövében lekuporodtam, és némán szunyókálni kezdtem.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 17:32
Ai édesanyja, pár perccel később, megjelent a hátam mögött. Azt mondtam, pár perccel később, de igazából fogalmam sem volt, mióta állt a hátam mögött, mivel annyira sokkolt az élet szörnyű valódisága, hogy egyáltalán nem érzékeltem magam körül az időt. Ezen kívül, nem láttam, nem hallottam. Ai után akartam menni, esedezni a bocsánatáért, de a lábaim nem követték az utasításaimat. A lélgezetem is megállt, legalábbis, nagyon úgy éreztem, hogy egyáltalán nincs levegő a tüdőmbe. Mikor újra élet szökkent, félig holt testembe, hátra fordultam. Ai anyukája, táva nyitot szájjal bámult a fürdőszoba ajtó felé, amit nem rég kisfia csapott magára, sírós arccal. A szemeibe az aggodalom kristályai csillogtak. Lekellett volna üvöltenie a fejemet, de mondott semmit, csak nézte a fürdőszoba ajtót, remegő kezekkel, s könnyekkel teli szemekkel. Ahogy elnéztem az arcát, s ahyog vissza emélékeztem Ai hanghordozására, azt kívántam, bár meg se születtem volna. Elsillasznatm Ai anyja mellett, a konyha pultra vágtam a labdát - mintha az lenne a hibás mindenért , - aztán angolosan távoztam. Nem akartam megvárni míg kidobnak. Szégyelltem magam. Ai előtt, Ai anyja előtt. Nem vártam el, hogy ezek után úgy tegyenek, mintha mi sem történt volna. Egészen biztosra vettem, hogy holnap sem keresem majd Ai társaságát, mint eddig. Csupán, egy gyors, öt perces beszélgetést terveztem vele a holnapra nézve, ami annyiból állt, hogy megkérdezem tőlle mi van a szemével és a kezével. Elképzeltem a hazafele vezető úton, ahogy előtte állok lehajtot fejjel, felteszem a kérdést, majd elképszeltem a lehető összes választ, ami eszembe jutott. Hogy pofon vág, hogy egyszerűen csak válaszol, aztán tovább megy, vagy nem is válaszol, pofon se vág, egyszerűen csak levegőnek néz...Nem tudtam, melyiket szeretném jobban. Igazából azt szerettem volna, ha ez az egész meg nem történné vállik.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 17:24
- Mi.. volt ez? - lebődtem meg, sajgó bőrömet tapogatva. A szemüvegem üvege betört, és a szilánkok fenyegetően meredtek a szemem felé, néhányuk pedig kis karcolást okoztak benne. - Itachi.. eleve eltört a jobb karom. Erre még a jobb szememet is tönkre teszed? - néztem rá az ép szememmel, könnybe lábadva. Levéve a szemüvegem, zokogva vonultam el a fürdőbe, hogy kiszedhessem a szilánkokat.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 17:01
Találtam egy mini labdát, valahol az egyik szoba közepén. Éppen hogy belefért a tenyerembe. Fel felé bodálva, elindultam a szoba felé, amerre nem sokkal azelőtt, Ai indult kézen fogva a húgát. Épp mikor a szűk kis folyosó elejéhez értem, ami a kislány szobájához vezetett, Ai becsukta mögött a lány szobájának ajtaját, ő maga pedig felém indult. Ösztön szerűen felé dobtam a labdát, abban bízva hogy elkapja, de elfelejtettem, hogy nem egy sportolóval, hanem Ai Hansal állok szembe. A labda az arcához csapódott, és csak akkor jöttem rá, hogy talán túl erősen dobtam a labdát, mikor az már a földön pattogott a zárt ajtó felé. - Hé, Ai...jól vagy? - kérdeztem aggódóan, mikor Ai, egyik kezével a szemét fogva, másikkal pedig a falnak támaszkodva ingadozott a folyosón.

Ai	~Krisz	2014.12.05. 16:47
Fülig pirulva tereltem be a szobájába Aoit, és mikor csukódott mögöttem az ajtó, lehajoltam kishúgom füléhez. - Tudod, Itachi nagyon szereti a rózsaszín dolgokat, és nagyon boldog lenne, ha hordhatná, amit te készítesz. Megígérte nekem, hogyha készítesz neki valamit, akkor örökké hordani fogja. - simítottam meg Aoi göndörödő, aranyló fürtjeit.  - Igen! Aoi csinálni fog Itachinak sok rózsaszín nyakláncot! És karkötőt! - örült meg az ötletnek, és elővette a gyöngyeit, és scoobydoo fonálra kezdte azokat felfűzni, gyakorlott mozdulatokkal. Mosolyogva hagytam ott, és kijöttem Itachihoz, de majdnem felsikítottam, mikor minden elsötétült, és nem láttam. Kiderült, hogy csak Itachi akart játszani velem.

Itachi	~Saver	2014.12.05. 16:42
- Most nem azért, de úgy lemondanék a nyaláncokról - fintorogva leültem egy kanapéra. Mire eszembe jutott, hogy illedemesebb lett volna, és jobb színben tüntetthettem volna fel magam Ai anya előtt, ha megkérdezem leülhetek e, már a kanapén helyeztem kényelembe magam. Hülyén festett volna, ha aztán gyorsan felpattanok, és meghajolok. - Ha bármi lányos cuccot csinál, úgy is neked adom - vontam vállat, majd kissé cinikusan elmosolyodtam - Elvégre, kettőnk közül te vagy a csaj - mondtam bátran, mivel Ai anyja, épp a fürdőszoba felé sétált, ami bár nem volt kilóméterekre a kanapétól, amin heveréztem, de talán épp elég távol, hogy ne hallja. De igazság szerint, az se foglalkoztatott volna, ha az anyja meghallja. Elvégre, semmi rosszat nem mondta, nem de?

Ai	~Krisz	2014.12.04. 20:12
A másik oldalamon Aoi kapaszkodott a nadrágomba, majdhogynem lehúzta rólam, mikor megrángatta.  - Bátyó, ki ez a bácsi? - kérdezte, miközben megállította a menetet, én pedig intettem a többieknek, hogy nyugodtan menjenek. - Ő itt Itachi. Bátyó barátja. Fűzz neki szép nyakláncot, jó? - kértem mosolyogva, majd bevezettem a házba.

Itachi	~Saver	2014.12.04. 16:23
- De, szívesen. Végülis, úgy sincs jobb dolgom, és mindig szívesen vagyok Aival - mosolyogtam, lágyan Ai szabad tenyerébe csúsztatva a tenyerem.  Ai anyukája csak sokat sejtően elmosolyodott, maj besétált a házuk ajtaján, mögötte pedig én, és Ai követtük.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk