|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Love the strings |
|
Cole |
~Saver |
2014.10.08. 15:52 |
- Tudod, szeretnék már eljutni veled a háloszobámig, vagy egy bármilyen ágy is megfelelne - vigyorodtam el sejtelmesen. Nem tehttem róla, de nem volta már tinédzser, hogy megelégedjek a csókokkal. Főleg, hogy jó néhán hónapig még csak nem is láttam. Most, és ebben a pillanatban akartam őt.
- De akár csinálhajuk itt is - magamhoz húztam, szenvedélyesen megcsókoltam míg a kezem a polója alá csusszant.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.08. 15:36 |
- Nem nyilatkozok. - vágtam rá komolyan. - Ha jól emlékszem, magát koptatta le a bátyám. Akarja, hogy szóljak neki, és ő garantáltan feljelentse Önt zaklatásért? - vigyorodtam el komiszul, majd magam után húztam Cole-t, otthagyva a ledöbbent lesifotóst.
- Bocs. Le kellett koptatnom. - mondtam, majd mikor takarásba voltunk a szemlélődők elől, lágyan felpipiszkedtem hozzá, és megcsókoltam, óvatosan beletúrva a hajába. - Menjünk tovább? - kérdeztem, miközben a hallottakat emésztgettem.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.08. 15:24 |
- Nem, egyáltalán nem hsizek bennük - mosolyogva ráztam meg a fejem, felé fordulva. Lehajoltam hogy óvatosan megcsókoljam, mikor hirtelen egy riporter alak került valahonnan a semmiből elénk.
- Bocsássanak meg, de maga ugye Chris? Chris Cross! - kérdezte a riporter érdeklődve, mire Chrismeglepődve, vay talán kicsit ilyedten bólintott, mire a riporter kivirult, és csinált egy fotót rólunk.
- Akkor számíthatunk ara, hogy újra lesz NARKOTIKA? Vagy legalább arra, hogy a NARKOTIKA három fővel folytatódik tovább?
- Back és Sam nélkül, soha többet NARKOTIKA! Ezt jól vésse az eszébe! A NARKOTIKA, nem valami szerkrény, amiből ha kiveszel egy ruhát, belerakhatsz egy másikat! Ez egy család. Egy család, csak akkor az a család, ha ugyanazok a tagok...Míg élek, nem lesz más bandám a NARKOTIKA-n kívül, nem érdekel, milyen jó zenekarokba kapok felkérést! - a pasas szrgalmasan jegyzetelt. Idegesített...miután megszűnt a banda, még utána is tuccatjával jártak, és járnak ránk még mindig a hozzá hasonlók. A fél világ Victoron röhög, amiért szemetet szed, ahelyet hogy keresne magának egy normális együttest megint. Fogalmuk sincs, mennyit jelentett nekünk ez az egész...
- Christian, maga szerint, születhet új NARKOTIKA? Vagy van esetleg esély arra, hogy a banda tagok kibékülnek majd? - föltudtam volna pofozni, amiérthozzá mert szólni Chrishez, de még mielőtt bármit tehettem volna, Chris válaszra nyitotta a száját.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.08. 15:14 |
- Igen, menjünk. - mondtam, miközben letöröltem az arcomról a könnyeim, és eltettem a tokjába a gitárom, finoman végigpengetve a húrjait. Bezipzároztam, majd a hátamra vettem, és félénken Cole tenyerébe süllyesztettem a kezeim. Ő vezetett engem a házhoz, mint akkor. Annyi különbséggel, hogy most nem fúródott a lábamba üvegdarab. Elmosolyodtam a gondolatra, majd végignéztem Cole-n. Nem sokat változott, talán annyit, hogy a szemei karikásak voltak, és az erek vöröslöttek a szeme fehérjében, és borostája is nőtt. Ezek ellenére még mindig ő volt az, életem szerelme.
- Nekem úgy tűnik, egy kicsit mégis hiszel az örökkévalóságba. - mosolyogtam szerényen.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.08. 15:00 |
A szemébe néztem.
- Lehet hogy megnőttél, és más lett a külsőd, de belül, még mindig ugyan az vagy, aki voltál, és mindig az is maradsz. Ha nem így lenne, mot nem ülnénk itt... - finoman végig simítottam az arcán - Nem hiszek az örökkétartó dolgokban, még is szeretném ha te örökre velem maradnál... - magamhoz öleltem - Sokszor mondtam már, de tényeg nem hagyom hogy mégegyszer ilyen sokáig legyél tőlem.... - suttogtam
Éveztem ahogy a szellő simogatja a bőrünket, miközben a napsugarai siogatják ugyanakkor. Egy egészen kicsi pillanatig. Aztán felálltam.
- Gyere, menjünk haza - mosolyogtam rá. A haza, nem volt egyértelmű, de ebben a illanatban, mindketten ugyan arra a hazára gondoltunk.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.07. 18:08 |
- Tudtam a feltételekről, annak ellenére is, hogy nem mondta senki. Egyértelmű volt. De már nem érdekel. Egyedül az érdekel, hogy még mindig fontosnak tartasz, és küzdeni akarsz azért, hogy minden helyre jöjjön. Ez a legfontosabb. - mondtam könnyes szemekkel. - Felnőttem agyilag, Cole. Megtanultam, hogy mi a helyes, és mi nem. Már nem az a kis tudatlan gyerek vagyok, aki akkor voltam. Persze, nem tagadom, hogy a közeledben még előfordul, hogy újra az a pici Chris leszek, mint akkor. De már tudok gondolkodni, és nem eszetlenségeket mondani. Úgyhogy, te is készülj fel rám. - motyogtam, az arcom a mellkasának nyomva. - Haragudtam rád. Őszintén. De aztán felfogtam, hogy miért tetted. Csak jót akartál nekem. Soha nem kaphattam volna szebb születésnapi ajándékot, mint te, mégha nem is annak voltál szánva.
|
Cole |
~Saver |
2014.10.07. 17:52 |
Lassan ellöktem magamtól. Arra gondoltam, amit a bátjya mondott, amikor a gyámsága alá vette; többet nem láthatom. Bár már talán sikerülne vissza szereznem a gyámsági jogom Chris fölött, nincs elég pénzem ahoz, hoyg mgalkudjak Chris bátyjával, arra meg főképp nincs, hogy ügyvédet, meg minden egyebet füzessek.
- Chris... - suttogtam lágyan. Éreztem ahogy egy angyos szellő végig siimít a karomon, és az arcomon. - Bocsáss meg... - motyogtam. üzdeni akartam érte. Ebben a pillanatban, az a Cole voltam, aki elszökött a szüleitől, és egyedül vágott neki az ismeretlennek. Az a Cole, most harcolna, mert az lenne a helyes.
- Megfogadtam a bátyádnak, hogy soha nem foglak látogatni, cserébe pedig ő a gyámsága alávesz. Így kerültél ki az intézetből... - felnéztem rá - De nem tudok lemondani rólad... - megremegett a hangom - Küzdeni akarok, és fogok érted. Nem agyok képes, még további napokat, heteket, hónapak, esetleg éveket elvesztegetni, a hiáyod miatt rostokolva. - szünetett tartotta - De...nem tudom, hogy az önfejűségemnek, cökönyöségemnek, és önzőségemnek, mlyen következményei lesznek. Lehet hogy a végén vissza visznek majd abba az intézetbe, és akkor már nem foglak tudni kihozni onnan... - újabb, hosszabb szünet - szóval, előre is sajnálom....mindent, amit ez után tenni fogok...
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.06. 17:43 |
- Co..le.. - suttogtam a nevét, miközben a fejem a pulcsijába fúrtam. A sírás hisztérikusan tört fel belőlem. Annyira hiányzott. Mi van, ha ezen kívül többet nem láthatom? Be akarom pótolni a külön töltött időt. A nyakába csimpaszkodtam, és csak halkan mertem kimondani. Azt a bűvös szót, amelyet az első alkalommal is oly nehéz volt.
- Szeretlek... még mindig. Örökké... - zokogtam. - Hiányoztál... - motyogtam, miközben nedves arcát tartottam a kezeim közt, és amilyen lágyan csak lehetett, megcsókoltam. - Majdnem... Belepusztultam a hiányodba... - mondtam, miközben a könny lecsorgott az államon, és a pulcsimra csöpögött. |
Cole |
~Saver |
2014.10.06. 17:33 |
Próbáltam magamba fojtani, a fojtogattt a sírás. Remegett a kezem, és mindenem. Nemvoltam teljesen biztos benne, amíg csak a hangját hallottam, de a szívem felismerte az arcát.
Nem szólt egy szót se, egy idő után már a gitárt se engette, csak sírt, míg én a hátát simogatva, próbáltam nem ezt tenni. Végül aztán nem bírtam. elakartam állítani a könnyeit, nem akartam hogy sírjon, én pedig hozzá akartam érni, még akkor is, ha aztán jól fejbe húz miatta.
Az állánál fogva, felemletem, és magam felé fordítottam a fejét,mindezt pillanatok alatt, és ugyan ilyn gyorsan, s váratlanul, összetapaztottam az ajakaimat az ajkaival. Mikor eltávolodtam tőle, finoman elengettem az állát. Gyengéden végig simítottam az arcán, mélyen a szemébe néztem, és azt éreztem, hogy nedves lesz az arcom a boldogságtól. Nem hittem el, hogy újra ilyen özel vagyok hozzá. Ugyan olyan kellemesnek éltem meg ezt az élményt, mint az első csókunkat.
|
Christian |
~Krisz |
2014.10.06. 17:23 |
Együtt énekeltük a refrént, de lassan már annyira elfogott a sírás, hogy a gitárt se tudtam normálisan fogni, mert a kezem elcsúszott a megfelelő helyről. Egyszerűen csak sírtam, most először egy év óta. Ő pedig a hátamat simogattam, nyugtatóan, mintha csak azt mondta volna, hogy legyek férfi, és ne sírjak. Azonban nem erről volt szó. Ő is remegett, igyekezve visszafolytani a könnyeit. Tudtam, hogy ő volt az. Más nem lehetett. A szerelmem. Cole... Cole Agoyoanye. De vajon ő emlékezett rám? |
| |
|
|