 |
Menü |
|
|
| | |
|
Banner |
|
| | |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| | |
|
|
|
Ito x Ai |
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.03. 20:59 |
|
- Ó.. szóval.. te lennél az a srác, akibe Ai.. - harapta el a mondatot, és rám nézett, majd vissza Ito-ra. - Viseld gondját a fiamnak. - kérte meg, majd noszogatni kezdte az ajtó elé. - Gyere be, gyere be. Van kedved velünk ünnepelni Ai születésnapját? Tudod, ma lett 20 éves. - mesélte anya lelkesen.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.03. 20:36 |
|
- Örülök! A nevem Ito, Ito Itachi! - mutatkoztam be illedelmesen, kezet rázva Ai anyukájával, egy széles mosollyal az arcomon.
- Folyton bajba keverem a fiát, de ettől függetlenül, nagyon szeretem őt - ismertem be, minden fajta pirulás nélkül. Ez csupán az igazság, eszembe sem volt belepirulni.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.03. 20:15 |
|
Megrémülve a hang hallattán, kínos mosollyal néztem anyára, és integettem Aoi-nak.
- Eh, sziasztok. - vigyorogtam, miközben Aoi felém futott, de nekiment Ito lábának.
- Ai. Meg tudnád mondani, hogy miért is nem az iskolába vagy? Tudtommal óráid vannak, attól függetlenül, hogy leforrázták a kezed. - mondta anya szigorúbban, mint szokta.
- A kezem eltört, és Ito eljött velem a kórházba, hogy tegyenek rá gipszet, és mondták, hogy jöjjek haza. - motyogtam a félig hamis igazságot. Anya megenyhülve nézett rám, majd odabaktatott hozzám, és megnézte a kezem.
- Először az égés, most ez.. hah.. - sóhajtott, majd Ito felé fordult. - Kihez van szerencsém? Aina vagyok, Ai anyukája. - nyújtotta felé a kezét anya.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.03. 20:09 |
|
Némán, egymás után tettem meg a lépéseket. Nem tudtam merre felé megyek, de bensőm valahogy öszönösöen vezett, valamerre, amerre még nem jártam. Érdekes volt, menni valamerre, valahova, amiről fogalmad sincs, de mégis, mintha már több milliószor jártál volna már azon a bizonyos helyen.
- Figyelj, Ai... - egy nagy leevgőt véve felé fordultam. Nem tudom pontosan, mit akartam mondani akkor, mert egy vékony, kellemes női hang miatt, ami az ő nevét mondta, azonnal elfelejtettem. Mindenesetre, elég fontos volt ahoz, hogy mérgesen nézzek a hang irányába.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.03. 20:05 |
|
- Én voltam a hibás, ne magadat okold.. - motyogtam, nézve a kötésem, és utána sétáltam, ép karomban a táskámmal. Lassan araszoltunk a lakásom felé, Ito vezetésével, pedig nem is tudta, hogy hol laktam.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.03. 20:03 |
|
- Tudom - mondtam, mintha csak az időjárást tárgyalnánk, de igazából, igenis nyomasztott. Elvégre, az én hibám...
- Azért, ennél adhattam volna kellemesebb szülinapi ajándékot is - motyogtam, miközben követtem őt a kijárat felé
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.03. 19:19 |
|
Odabenn az orvos megvizsgált, majd adott nekem gipszet a karomra, és megmondta, mikor jöjjek vissza. Kisétálva a váróba, megfogtam Ito kezét, és húzni kezdtem a kijárat felé.
- Eltört a karom.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.03. 19:06 |
|
Idegességemben fel-alá járkáltam, nem forglalkozva az egyre idegesebben néző váróban ülő emberekkel. Legszívesebben beleütöttem volna egyet a falba, ordítottam volna, vagy bármi, amivel magamra bonhatom az odbent üldögélő doki figyelmét, míg végre az kitudgta a fejét.
- Doktor úr! - léptem oda szél sebesen. A hangom meglepetésemre nyugodtan csengett, annak ellenére, hogy legszívesebben elmondtam volna mindenfélének, amiért nem jött ki előbb
- A...barátomnak valószínű eltört a keze, amikor lezuhant egy gyümölcs fáról! Lenne kedves megnézni őt? - Aira mutattam, aki reménytelenül nézegtve a kezét, az egyik padon üldögélt.
- Tudja, ő amolyan festő féle, és pont azzal a kezével szokott festeni, ezért lenne olyan fontos, hogy minél előbb megnézze - az orvos csak engedelmesen bólintott, majd maga felé intette Ait, aki engedelmesen követte is az orvos utasításait.
De mikor én is be akartam menni Ai után, csak felhúzott szemöldökkel bevágta előttem az ajtót, így tehát továbbra is fel-alá járkáltam a folyosón mint egy elmebeteg.
|
Ai |
~Krisz |
2014.12.03. 18:59 |
|
Bízva Ito szavaiban, némán ballagtam utána, míg ő tárcsázott egy taxisofőrt, és az azonnal a kórházba vitt minket. Leülve a váróba, Ito indulatosan járkált ide-oda, én pedig aggódva figyeltem őt, miközben mások próbáltak nem tudomást venni a folyton magának motyogó Ito-ról.
|
Itachi |
~Saver |
2014.12.03. 18:52 |
|
- Kellet neked fára mászni - suttogtam, egy nagy sóhaj kíséretében, majd egy gyengéd, nyugtató puszit nyomtam a karjára, amit talán nem is érzett.
- Gyere! - néztem rá, egy óvatos mosolyt engedve az arcomra, amolyan "minden lesz semmi baj!" üzenetként, mivel kimondva túl egyszerű lett volna.
- Hívok egy taxit, és bemegyünk a kórházba! - jelentettem ki, a telefonba pötyögve egy taxi telefonszámát, amit nem rég néztem ki egy telefonkönyvbe. Meg lepett hogy megjegyeztem, de hálát adtam az égnek a jó memóriámnak ebben a pillanatban.
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
