|
Menü |
|
| |
|
Banner |
|
| |
|
Our World |
|
Üdv néked, földi halandó, ki ide tévedtél!
Ez a honlap, egy olyan világba kalauzol, ahol a saját megalkotott szereplőinkel találkozhatsz. Ez az egész egy játék, egy szerepjáték, ami szépen lassan egy kisebb fanfictiont alkot. Akik játszanak, azok pedig a szerkesztők. A honlap tehát, a mi játékunkat, illetve fanfictionunkat tartalmazza. Reméjük, hogy ami nekünk szórakozás, nektek is örömet fog okozni, és szívesen olvasátok majd az írásainkat. Előre bocsátanám azonban, hogy elég sok írásunk yaoi járványban fertőződött, amit igyekszünk jelezni az adott írás elején korhatárral együtt, de mi is csak emberek vagyunk, tehát tévedhetünk. Ilyen esetbe, kérelek téged, kúltúrált formában ad tudtunkra a tévesztésünket, és mi azonnal kijavítjuk azt. Ha esetleg valami kérdésed lenne, azt a vendégkönyve teheted fel, amire vagy én, vagy Krisz, szívesen válaszulunk. Ha kedved van jobban megismerni minket, kattints a bal oldalt lévő "rólunk" feliratra. Ha szeretnéd elolvasni az írásainkat, kattintsz a "történetek" feliratra. Vagy ha esetleg, először a történetek szereplőivel ismerkednél meg, akkor a "karakterek" menüt ajánlom figyelmedbe.
| |
|
|
|
Ito x Ai |
|
Ai |
~Krisz |
2015.06.15. 10:39 |
Szavai léket vájtak a szívembe, ami összeszorult. Tehát.. emiatt ez lesz az utolsó alkalmunk. Az utolsó, hogy mi párok vagyunk. Csak mert én ilyen hülye vagyok. Csodás. Ajkaim forrósodni kezdtek, és hevesen tapadtak rá Itachi testére. Mindenütt érezni akartam őt. A kezeit, a testét, az izmait, ajkai puha, mégis durva érintését. Azt akartam, hogy durva legyen velem. Hogy felejthetetlenné tegye ezt az utolsó alkalmat. Hogy emlékezhessek rá. Hogy maradjon valami kis apró nyom arról, hogy mit tettem.
|
Itachi |
~Saver |
2015.04.27. 16:26 |
- Nem akarok elmenni... - lihegtem az ajkaira, vágytól túl hevülve. Képtelen voltam figyelmen kívül hagyni a mellkasomnak feszülő mellkasát, az erősen belém karoló karját, a lábam köré fonődó lábait, a csapzott szőke haját, amibe elvesztek az ujjaim, ha belemarkoltam. Mégis, úgy éreztem itt kell hagynom... Ennek ellenére képtelen voltam az ajkaimtól megtagadni, hogy ajkaihoz érjenek, és onnantól elvesztem.
A fejem már nem talált szavakat, már nem gyártott elméleteket. Elfelejtettem mindent, és egyszrűen csak érezni akartam.
Kezemmel végig simítottam az arcán, majd finoman a nyakára csúsztattam a tenyerem, míg másikk kezemmel erősen magamhoz húztam, és felemeltem derekát a hideg kőről.
- Csak szeretni akarlak, talán ma utoljára... - suttogtam, kétségbeesett, kegyelem kérő szemekkel - Csak még mielőtt kimennénk, hadd kapjak egy utolsó emléket...Egy utolsó, leheletnyi boldogságot... - a hangom már szinte könyörgő volt, de nem tehettem róla. Hallottam a búcsú harangokat...
|
Ai |
~Krisz |
2015.04.27. 06:51 |
- Ne! Ne menj el.. elmagyarázom anyának.. engedélyt kérek tőle, hogy szerethesselek.. mindent.. bármit megteszek, hogy veled maradhassak. - motyogtam hüppögve, majd álltunkban átöleltem őt, viszont megcsúsztam, így magammal rántottam őt is. Én voltam alul, ő fölül, és meglepetten pislogtam rá.
|
Itachi |
~Saver |
2015.04.26. 14:24 |
- Talán jobb lenne ha én nem lennék itt nem? Úgy értem...nem zavarnám őket? Lehet őszintébbek ha nem vagyok itt... - motyogtam. Teljesen elhagyott a hitem a gondolattól, hogy az anyján múlik minden. El akartam menekülni. Azt akartam hogy dobjon félre mindent értem, de nem így tett. Egyáltalán nem, és ez fájt, pedig tudtam hogy nem kellene.
|
Ai |
|
2015.04.26. 14:15 |
- Menjünk, el kell magyaráznunk nekik mindent. - motyogtam, majd felállva megtöröltem az arcomat, és felsegítettem Itachit is. El kell nekik mondanom, hogy beleszerettem egy férfibe - Itachiba - és engedélyt kell kérnem, hogy továbbra is szerethessem. |
Itachi |
~Saver |
2015.04.26. 14:11 |
- Az már rég volt... Ne foglalkozz vele! Aoi is meg békél majd...hidj nekem! - motyogtam a szemébe nézve, de kezdtem elbizonytalanodni...
|
Ai |
|
2015.04.26. 13:51 |
- Engem.. Már Aoi gyűlöl.. Azt hitte, hogy soha nem teszek olyat, mint apa.. Hogy nem leszek férfivel.. De én önző voltam.. Anya is kétségbe lehet esve.. Ez.. Én mit tettem.. - zokogtam, kezeimbe temetve az arcomat. - Megakadályozhattam volna.. Hogy anya ne legyen egyedül.. Hogy ne sírjon esténként.. De nem tettem.. |
Itachi |
~Saver |
2015.04.26. 13:40 |
- Anyukád is csak azt szeretné hogy boldog legyél...biztos nem lenne ellenére, ha tudná hogy ezt férfival teszed, nem gondolod? Csak az számít hogy boldog legyél,nem? És az vagy, nem de? Ha ezt csinálom... - finoman végig simítottam a combján alulről fölfelé - Mit érzel? - suttogtam - Azt hogy rossz? Semmi sem tilt tőled Ai, az egyetlen ami kettőnk közé állhat, te vagy... - suttogtam, továbbra is a combját simogatva föl le, majd lágyan megcsókoltam.
|
Ai |
~Krisz |
2015.04.26. 13:09 |
- Nem tudom, hogy mit tegyek.. megfogadtam, hogy nem leszek férfivel.. megfogadtam anyának, Aoinak.. de elfelejtettem.. és boldog voltam.. apa.. félrelépett.. egy másik férfivel.. és én nem akadályoztam meg.. megtehettem volna.. ezért lakunk ilyen szegényesen.. anya nem tud kettőnket nevelni.. én.. én vagyok a legrosszabb.. boldog akarok lenni.. veled.. de nem tehetem.. mert köt az ígéretem.. annyira.. sajnálom.. - sírtam el magamat.
|
Itachi |
~Saver |
2015.04.26. 13:01 |
Aira néztem, majd elborult az agyam.
- Húzz már kifelé, te idióta! - ordítottam rá az ajtóban ácsorgóra, tudván, hogy ezzel nem szerzek jó pontot Ainál. Nem érdekelt, mert úgy éreztem, ha most nem beszélek vele, végleg elvesztem. Aoi szeme elkerekedett, majd becsapta maga után az ajtót.
- Ai... - az állánál fogva felemeltem könnyektől áztatott arcát - Semmi baj hallod! A szerelem tök mindegy hogy férfi vagy nő, mindig tiszta! Isten ajándéka, szóval ne tekints rá bűnként... a szeretet a világon a legszebb és legjobb dolog, nem számít hogy nem nőbe szerettél bele...Ez még ugyan úgy törvényes...Tudod, a szerelmnek nem lehet parancsolni. És ha apád bármi rosszat is tett, azért ne a szerelmet és engem büntesd...arról egyedül apád tehet nem pedig az érzés... Szóval, kérlek... - a vállára hajtottam a fejem - Engedd hogy továbbra is szeresselek, mert meghalok nélküled...komolyan beszélek...nem tudnék nélküled tovább élni...
|
| |
|
|